Már hónapok óta tűkön ülve vártam egyik legkedvesebb rendezőm Baz Luhrmann legújabb filmjét, és komolyan féltem, hogy a magas elvárásaim miatt csalódni fogok. Szerencsére nem ez történt: Luhrmann egyedi zenei és látványvilága ugyanannyira lenyűgözött, mint amikor a Moulin Rouge-t, vagy a Rómeó és Júliát láttam tőle.

A nagy Gatsby F. Scott Fitzgerald regényének adaptációja, egy a húszas években játszódó szerelmi történet. A történetet Nick Carraway (Tobey Maguire) narrálja, aki történetesen a főszereplő milliomos Jay Gatsby (Leonardo DiCaprio) szomszédja. Gatsby az a személy, akit mindenki ismer, de senki nem tud róla semmit. Hatalmas kastélyában tartja partijait, ahova fél New York hivatalos. A titokzatos Gatsby összebarátkozik Nick Carraway-el, és egy szívességet kér tőle: hívja át valamelyik délután magához unokahúgát, Daisyt (Carey Mulligan). Később azonban kiderül, hogy a fiatal feleségnek és a milliomosnak nagy múltjuk van. Míg Gatsby mindenáron szeretné visszakapni régi szerelmét, Daisy nem tudja képes-e elfelejteni az elmúlt öt évet, amit Tom Buchanan (Joel Edgerton) feleségeként élt le. Mikor Tom gyanítani kezdi a viszonyt, nyomozásba kezd, hogy kiderítse honnan is szerezte a híres-neves Gatsby hatalmas vagyonát.

A film abszolút lenyűgöző: a ruhák és a hatalmas parti jelenetek, valamint nagyon izgalmas, ahogy a húszas évek egy teljesen mai zenei aláfestéssel elevenülnek meg: hallhatunk többek között Lana Del Reyt, Florence and The Machinet, Beyoncét és Jay Z-t is. Mindeközben egy izgalmas szerelmi történet képe bontakozik ki előttünk. A rendező miatt kicsit elfogult vagyok, de én nem tudok belekötni a filmbe, szerintem minden tökéletesen a helyén volt és egy nagyszerű filmélménnyel lettem gazdagabb. Az előzetesből egyértelműen le lehet venni, hogy ki a célközönség, így nem kockáztathatsz nagyot. Egy dolog hiányzott nekem, de nem tudtam eldönteni, hogy pontosan mi az oka: nem volt katarzisélményem. Valahogy nem ragadott meg annyira a két szerelmes, hogy igazán drukkoljak nekik, de lehet nem is ez volt a lényeg. Se Daisy, se Gatsby nem egy Rómeó és Júlia típusú karakter, mindketten messze állnak az ártatlanságtól, ettől lettek igazi húszas évekbeli pár. Minden az ivás, a szórakozás és a csillogás körül forog, ahogy ezt Nick Carraway a film legelején meg is fogalmazza.
Mindenesetre nézzétek meg, mert magával ragadó, izgalmas, ja és mondtam már, hogy Leonardo DiCaprio mindent el tud játszani? Pedig én először nem örültem neki, hogy ő lesz Gatsby, de mit mondhatnék: vérprofi. Luhrmann pedig méltó maradt a nevéhez.