Nyitótánc és Ballépések

Mindig is az volt az egyik elvem, hogy nem olvasok - csak és kizárólag azért - el egy könyvet, mert aktuálisan népszerű. Majd én eldöntöm, hogy mikor olvasok és mit. Köszi. Így voltam ezzel is. Láttam, olvastam, hogy szeretik, de valamiért nem akaródzott belekezdeni. Egyrészt azért, mert a SzJG sikere után, mint a gombák úgy kezdtek el szaporodni ezek a típusú sorozatok. Másrészt azért, mert találtam ebben a műfajban már sokkal jobban megírt könyveket is. De aztán egyik nap csak nézegettem, hogy mit olvassak és megakadt a szemem ezen a könyvön. Hát legyen – gondoltam magamban és elolvastam. Aztán elolvastam a második részt is, hogy gyorsan túl legyek rajta.

Tetszett ez a könyv? Nem. Vállalom? Igen.

Nemhogy csak vállalom, de el is mondom, hogy mi a bajom vele. Azt hittem, hogy tetszeni fog. Molyon olvasgattam az értékeléseket meg az idézeteket, mielőtt még megszereztem a két könyvet, és azt hittem ez egy jó sorozat lesz. Nos, tévedni emberi hiba.

Az első, amire rádöbbentem, hogy ez a könyv nem humoros. Vannak benne viccesnek mondható jelenetek, nagyjából azok a részek kerültek ki a molyra is. De önmagában nem humoros, és nem lapul benne ott végig a humor, még a háttérben sem. Ez van, ezt még lenyeltem volna.

A második a szereplők ábrázolása. Többször is észrevettem, hogy egyes szereplőket összekeverek a másikkal. Először betudtam annak, hogy fáradt vagyok, aztán rádöbbentem, hogy nem bennem van a hiba. A főszereplőnktől és pár kivételtől eltekintve a szereplők majdnem mind ugyanolyanok és maximum egy-egy jellemzővel le lettek tudva. Úgyhogy egy idő után már nem is akartam megjegyezni egyiküket sem. A főszereplővel, Kárpáti Lillával nem volt különösebb bajom, de nem is kedveltem meg annyira. Az a javára írható, hogy nem nyafog annyit, mint egyes főszereplők, meg hogy néhol cinikus és kissé ironikus. De ennyi. Ezzel elérte, hogy elolvassam a könyvet, de semmi több.

A suli meg, hát most erre mit mondjak? Ha a SzJG túl részletes volt, akkor ez meg túl felületes. A tanárok egy-két kivételével csupán tanárok, semmi jelentőségük. A suli meg suli, ahova be kell járni, ennyi. Hónaponkénti váltásban kapjuk meg az információkat, amikből a fele túl kevés, a másik fele meg túl sok. Értsd: ha valami olyanba kezd bele az írónő, amiből fontos dolgok derülnek ki, akkor jobb lett volna, ha teljesen kibontja, még ha ezzel ment is volna az idő. Van, ami meg túlságosan ki lett bontva, és mégsem kapunk belőle semmit.

Amikor ezekre olvasás közben rájöttem, azt gondoltam; na, majd a tánc! Az megmenti a helyzetet. Hát nem. Nagyon nem. Oké, adott nekünk egy lány, aki szeret táncolni, ezért egy olyan suliba megy, ahol emelt órában tanulhatja azt. Mégis valami hiányzott. Nem éreztem át, hogy Lilla mégis mennyire szeret táncolni, mert általában a táncórák és a fellépések is le lettek tudva egy-két mozzanattal. Olvastam volna ezekről még.

A szerelmi szál talán az egyetlen, amibe csak félig tudok belekötni. Megmagyarázom. Az a része kifejezetten jó, hogy nem első látásra szerelmet kapunk, hanem igenis eltelik az az idő, aminek el kell telnie, mire Lilla rádöbben, hogy ő bizony beleszeretett a srácba. Na, de itt a másik fél, amibe bele lehet kötni, méghozzá a srác. Komolyan? Ennyi? Hányszor lőtték már el ezt? Kosaras fiú, aki a szomszédban lakik? És mégsem ez a legrosszabb. A legrosszabb, véleményem szerint az, hogy ez a Krisztián gyerek szintén abba a kategóriába tartozik, amibe a mellékszereplők. Egy-két jellemző és slussz. Kifújt.

Így a végére nem is értem, hogy minek olvastam el a második részt. Talán azokért a szereplőkért, akik meg igenis tetszettek. Jázmin, Kristóf és talán Márk. Komolyan mondom, hogyha Tavi Kata engem kérdez, azt mondtam volna neki, hogy Jázmin és Kristóf legyen a főszereplő. Jobb és érdekesebb lett volna. A második rész mutat némi fejlődést, vagy valami olyasmit. Az meg már csak hab a tortán, hogy a borítón lévő lánynak és fiúnak semmi köze a főszereplő párosunkhoz. Még nem döntöttem el, hogy kitart-e az érdeklődésem a mellékszereplőkért annyira, hogy elolvassam majd a következő részeket. Ezt majd még meglátom.

Azt nem mondom, hogy senkinek sem fog tetszeni ez a sorozat, főleg akik ebben a kategóriában ezt olvassák el először, de annyit kijelentek, hogy nem az a legkiemelkedőbb ebből a műfajból.  

Tina