A sorozatok királya, a könyvek és filmek harcában

George R. R. Martin - Tűz és jég dala sorozat vs. GAME OF THRONES

Igen! Így kell ezt!

Ennyire jól adaptált, ennyire részletesen ábrázolt, ráadásul könyvhű sorozat még egy nincs. Komolyan. A legjobb és a legkövetendőbb példa, ha arra szánjuk a fejünket, hogy egy többkötetes regénysorozatból filmet, vagy sorozatot csinálunk. Már az is, hogy különálló filmek helyet inkább sorozatot csináltak belőle, bizonyítja azt, hogy a készítők tudták mibe vágnak bele. Az is dicséretes, hogy magát az írót George R. R. Martint is belevonták az adaptálás folyamatába.

A Trónok harca sorozat meghatározó és mélyen maradandó élményt hagy bárkiben, aki rászánja magát arra, hogy elmerüljön Westeros világában. Ahogyan drága filmmolyunkban is hagyott, akinek cikkét az első könyvről itt olvashatjátok.

Na, már most, kellőképpen népszerű és méltán éltetett George-unk elérte azt, amit filmek készítőinek milliója hiába próbált. Sikerült neki az, hogy a könyvmolyok és olvasók, akiket már beszippantott a Tűz és jég dala, megszerették magát a filmsorozatot is, méghozzá olyan szinten, hogy bármilyen apró vagy nagyobb változtatás – amiért más rendezőket a pokolba kívánnak és máglyára vetnének – itt megértésre és elfogadásra lelt.

Felmerülhet a kérdés, hogy hogyan sikerülhetett ez neki?

Nos, adott volt hozzá egy nagyon jól megírt, és iszonyat részletesen megalkotott világ, telis-tele olyan szereplőkkel, akik olyannyira igaziak és rétegeltek, hogy a világ bármely pontján, akárki is olvasta a könyveket, találhatott benne olyan karaktert, akit szerethet, akiért izgulhat és olyat is, akit tiszta szívből gyűlölhet.

Igen. Ritkán mondok olyat, hogy egy könyvsorozat hibátlanul megírt és megszerkesztett. Ez az. Életem leghosszabb könyvélményének mondhatom (Csak a Sárkányok tánca közel 1200 (!) oldal.), ami egy meghatározó időszakban került a kezembe. Engem lenyűgözött Westeros, Deres, Királyvár és a Fal, ahogyan odavagyok Tyrion Lannister, Havas Jon, Daenerys Targaryen karakteréért is. És még sorolhatnám. Ellenénk vele egy darabig.
Persze, mint minden könyvsorozatnak, ennek is megvannak az ellenszurkolói, akik sokszor és minden felületen, ahol erről van szó, hangoztatják; Túl sokan halnak meg, ráadásul túl részletesen van minden halál ábrázolva. George pedig kissé mániákusan szereti kinyírni a szereplőit. Nos, nekik csak ennyit mondanék: Számoljátok már össze légyszi, hogy a való világban hányan haltak meg a háborúk alatt vagy épp a felkelésekben. Touché.

Szóval adott volt a feladat, egy milliók által szeretett és éltetett világot kellett hitelesen és képernyőbarát módon megalkotni. Egy jó forgatókönyv lett az alapja, amit ugye George is jóváhagyott és írt, éppen ezért pontosan eltalálták, hogy mikor melyik évadban és részben hogyan érdemes tekerni a szálakat, hogy az filmsorozatként is érdekes és nézhető legyen.

A következő, amit iszonyatosan jól csináltak, a színészválogatás. George könyveiben olyan mély és érdekes, illetve rétegelt karakterek vannak, hogy egyszerűen a legjobb színészeket kellett megtalálni arra, hogy életre keltsék a könyvszereplőket. Ehhez először is megrajzolták a szereplők kinézetét (a könyvek alapján), majd így kerestek színészeket, akiket aztán sokáig cserélgettek, némely esetben pedig azonnal ráakadtak a megfelelőre. Nehéz munka volt, de megérte. A jelenlegi színészgárda a legjobb, amit csak találhattak.

A legnehezebb és itt legjobban sikerült dolog: a változtatás. A legtöbb rendező, aki hozzányúl egy könyvhöz, ezt valahogyan mindig elrontja. Nem mondom, hogy könnyű, mert tényleg iszonyat nehéz, de itt sikerült. Kezdjük azzal, hogy nem változtattak rajta sokat. Pontosan úgy megy a tévében a sorozat, ahogyan a könyvben is zajlanak az események, de cseppet sem lett unalmas. Persze ez az író elképesztő történetszövésének is köszönhető, hiszen jó az alap, amivel dolgozni kell. Viszont mivel alapvetően két külön műfajról beszélünk a könyv és a film esetében, néhány helyen muszáj volt hozzányúlni, hogy érdekes és figyelemfelkeltő maradjon. Mert ami működik papíron, az nem mindig működik képernyőn, és fordítva. Így, azok a történet- vagy épp szereplőmódosítások, amiket beletettek érthetőek és kellettek bele. Tehát elfogadhatóak. És el is fogadják őket.

Szóval, ha eddig összeszámoljuk;

• egy nagyon erős alap, ami itt a regénysorozat, illetve annak írója,

• egy kiváló forgatókönyv átírás, lehetőleg az íróval egyeztetve,

• megfelelően válogatott színészek, akiket a karakterekre szabunk,

• precízen végrehajtott és jól átgondolt változtatások.

Ennyi. Igazán nem tűnik nehéznek, ugye?

Valahogyan mégis, ha a képzeletbeli mérlegen elhelyezzük azokat a filmeket, amik könyvekből készültek, sajnos a rossz oldalra fog billenni. És ez nem az alapként szolgáló könyvek hibája általában, hanem azoké, akik hozzányúlnak. Ahelyett, hogy a bevételt néznék, vehetnének leckéket az HBO csapatától, akik mindent megtettek azért, hogy tökéletesen visszaadják nekünk a Tűz és jég dala elképesztő és lenyűgöző világát annak minden élményével.