A budapestiek nagy része naponta többször utazik vele. Késik, koszos, lerobban, felgyullad, tele van hülye emberekkel. Nem hiszem, hogy van olyan városlakó, aki rajongana a metróért, és ne élt volna már át pár furcsa, kellemetlen vagy éppen vicces élményt a földalatti világban. Ezért is tud olyan könnyen az ember szívéhez nőni ez a metró aluljáróban játszódó izgalmas thriller. Ez az a magyar film, amelynek hallatán büszkén kaphatjuk fel a fejünket, hogy bizony a Kontroll, az a miénk: a pesti metró, az ellenőrök, az utasok, a tehetséges színészeink és a filmeseink, élükön Antal Nimróddal.

A film főszereplői, Bulcsú és a kollégái ellenőrök a metróban. A csapatban mindenféle figura fellelhető: a narkolepsziás Muki (Pindroch Csaba), a kiöregedett bölcselkedő Professzor (Mucsi Zoltán), a vállalhatatlan viselkedésű Lecsó (Badár Sándor), a lelkes kezdő Tibi (Nagy Zsolt) és a metrólakó Bulcsú (Csányi Sándor). Ellenőrnek lenni nem egyszerű és ezt a filmben meg is tapasztaljuk: a főszereplő csapat minden nap változatos kalandokon megy keresztül, míg megkísérlik ellenőrizni a jegyeket. Na meg persze ott vannak a konkurens ellenőrök szívatásai is.

A Kontroll ahhoz képest, hogy thriller, a film nagy részében nagyon vicces. Az egyik kedvenc részem az első olyan jelenet, amelyben a fiúk beszállnak egy metróba jegyeket ellenőrizni. Ez a körülbelül tíz perces jelenet már önmagában megállná a helyét kisfilmként a pesti metróról. A máskor borzasztó pofátlan bliccelők, és a határokat rendszeresen átlépő ellenőrök itt nem szomorúvá, dühössé, hanem jókedvűvé tesznek minket. Vérbeli szatíra.

Ha a film csak az ellenőrök napi kalandjairól szólna, akkor is remek szórakozás lenne, de lehet nem tett volna szert ilyen hírnévre és elismerésre. Ugyanis az ellenőr élet nehézségei mellett ott van még egy rejtélyes történetszál: a fekete csuklyás férfi, aki embereket lök a metrókocsi alá. Ez már önmagában elég ijesztő, de amikor rájössz, hogy ki a gyilkos, teljesen ledöbbensz.

A főszereplő Bulcsú egy ideje a metró aluljáróban él és soha nem megy fel a külvilágba. Időközben kiderül, hogy nem ellenőrként kezdte pályafutását, hanem nagy karrierje volt (nem mondják ki mit dolgozott, de a volt kollégájánál látható vázlatok alapján tervező lehetett) és a bukástól való menekülés miatt került a metróaluljáróba. A filmben Bulcsú megkérdezi a metróvezető Bélát „Hogy lehet innen kijutni?” és erre megkapja a válaszát: „Rengeteg kiút van, Bulcsú.” Nagyon tetszett ez a mondat, hisz ez nem csak Bulcsú esetében, de az élet rengeteg szituációjában igaz.

A Kontroll nagyon sokoldalú film, van benne fekete humor, irónia, dráma, feszültség és romantika. Bulcsú és Szofi közös jelenetei simán lenyomják a romantikus filmek nagy részét és Bulcsú „Én nagyon szeretem a Bélát” mondata (miután megtudta, hogy Szofi a lánya) szebb minden vallomásnál.

Nem igaz, hogy nem lehet jó magyar filmet csinálni, nem igaz, hogy nincsenek jó magyar filmszínészeink és nem igaz, hogy nem éri meg szerzői filmet csinálni. Mert ha valaki egyszer bevállalja az újítást, akkor annak meglesz az eredménye. Nem véletlen, hogy sokszor a külföldieknek a „gulás”-on kívül a Kontroll is eszükbe jut Magyarországról.