Fülszöveg: Az öt izgalmas történet középpontjában a bál áll, pontosabban afféle para-bál, ahol aztán pokoli táncot lejtenek mindenféle lények.

Délután, amikor még azon görcsöltél, hogy kétballábas vagy, és leginkább a ruhásszekrényed szegénysége aggasztott, eszedbe sem jutott, hogy maga a Nagy Kaszás visz majd táncba... Márpedig ő nem azért kért fel, hogy a toiletted dicsérje...

Némely estély akciódússá fajul, olykor kivégeznek egy harapós kedvű vámpírt, angyalok csapnak össze démonokkal, szóval valamivel izgalmasabbak, mint egy retro öltönyös DJ szövegelése, és a lakásból sem kell kimozdulnod.

Az ajtóval ne bajlódj, vagy bejönnek, vagy nem...

Szóval, engedd el magad! Rémes estéd lesz!  

Emlékszem, ez a könyv az elsők között volt, amiket megkaptam a szüleimtől, amikor rájöttek, hogy imádok olvasni, és több időt töltök a könyvtárban, mint otthon.

Akkor talán tizennégy lehettem, azóta pedig rengetegszer elolvastam ezt a kötetet. Mikor először elolvastam a fülszöveget, megmondom igazán nem arra számítottam, ami a történetekben van. Az öt történet semmiben sem függ össze, különállóak. Az egy közös motívum a bál – mint a cím is mutatja – ami minden történetben szerepel, még ha éppen semmi köze a cselekményhez, akkor is.

Arra gondoltam rangsorolom a sztorikat egy „Melyik a legjobb az öt közül?” kérdéssel. Akkor nézzük külön-külön egy kicsit a történeteket:

Meg Cabot: A pusztító lánya

A történet két főszereplője Mary és Adam, így két szemszögből olvashatjuk a cselekményeket. Mary, a pusztító lánya, éppen vadászik a régi Drakula család egyik leszármazottjára, Sebastian Drake-re, aki meg akarja ölni egyetlen barátnőjét, Lilát. De nem csak ezért, hanem azért is hogy előcsalogassa az apját, Drakulát, és felszabadítsa az édesanyját.

„Mary:

- Mi az ábra? - akarja tudni. Felvonja egyik sötét szemöldökét, és még mindig engem fürkész. - Azzal tisztában vagyok, miért gyűlöli Ted Drake-et. Ellopta a csaját. De te miért vagy fasírtban vele?

- Magánügy - közlöm vele. Istenem, ez annyira nem profi. Anya ki fog nyírni, ha megtudja.

HA megtudja.

Másrészről viszont... Adam épp az előbb mentette meg az életemet. Még ha nincs is ezzel tisztában. Drake ott, mindenki szeme láttára, gondolkodás nélkül képes lett volna kibelezni.

Kivéve, ha előtte játszadozni támad kedve. Ami - ismerve az apját - elég valószínű.

Jövök Adamnek. Valami extrával.

De nem hagyhatom, hogy megtudja.

- Mégis, hogy jutottál be? - kíváncsiskodik. - Ne próbáld meg nekem bemesélni, hogy a fémdetektoron keresztül hoztad be ezt a micsodát!

- Hát persze, hogy nem azon keresztül! - mondom. Komolyan, a fiúk néha annyira ostobák. - A tetőablakon át.

- A tetőn?

- Általában ott vannak a tetőablakok. - világítok rá.

...

Adam:

- Apukádat pusztítónak nevezik? - Elég nehéz elképzelni Mary papáját, ahogy a lányához hasonlóan számszeríjat lóbál a kezében.

- Nem. - A mosolya eltűnik. - Az anyukámat. Vagy legalábbis... az volt. Nem csak vámpírokat ölt, hanem mindenféle gonoszt - démonokat, vérfarkasokat, kopogó szellemeket, kísérteteket, warlockokat, dzsinneket, szatírokat, a Lokit, shedukat, vetelákat, titánokat, koboldokat...

- Koboldokat? - kérdem hitetlenkedve.

Mary azonban csak vállat von, és azt mondja: - Ha gonosz volt, anya végzett vele. Érzéke volt hozzá... tehetsége - teszi hozzá halkan. - Nagyon remélem, hogy örököltem!

Némán ülök egy percig. Megvallom, kissé lezsibbasztott az elmúlt pár óra. Számszeríjak és vámpírok és pusztítók? És mi az ördög az a vetela? Nem is vagyok biztos benne, hogy tudni akarom. Nem is! Várjunk csak! Tudom, hogy nem akarom tudni. Motoszkál valami a fejemben, és nem hajlandó abbahagyni. Az a fura, hogy majdnem tetszik.

- Szóval - szemével az enyémet keresi - most már hiszel nekem?

- Hiszek neked - felelem. Valójában azt nem tudom elhinni, hogy hiszek neki.”

Jó kis történet, érdekes karakterekkel, ebből a kötetből ez a sztori nálam a harmadik helyet kapja a listán.

Lauren Myracle: A virágcsokor

Na, jó, őszintén bevallom, hogy amikor először olvastam el a második történetet, igenis megijedtem. Hé, csak tizennégy voltam, egyedül ültem a kihalt házban, a szüleim vendégségbe mentek, és sötétben, mert pont elment az áram. Tehát nagyon is ijesztő volt, most újraolvasva viszont inkább a tanulsága, ami megfogott.

Frankie, Yun Sun és Will igaz barátok. Vagyis Frankie és Will több annál. És a lány mindennél jobban szeretné, ha a fiú végre összeszedné magát és elhívná a bálra. Mikor már csak két hét van a bálig, Frankie utolsó ötlete, hogy menjenek el egy jóshoz. Madame Zanzibar háza éppen olyan vészjósló és különleges, mint amire a három fiatal számított. Amikor azonban mindannyian megkapják az egy-egy mondatos jóslatukat, Frankie-nek nem elég.

Az egyik polcon meglát egy virágcsokrot, amit végül megvesz a jósnőtől, aki elárulja neki, hogy a virágcsokor teljesíti három kívánságát, de óva inti attól, hogy használja is. Ki hinné, hogy nem hallgat rá? Jól teszitek, mert tényleg nem. Mikor az első kívánsága, az, hogy akit szeret, hívja el a bálba, teljesül, azonban szerelme, Will belehal. Ekkor még a lány sem gondolja úgy, hogy a csokor miatt történt. Aztán a temetés után eltelt két hét alatt bele sem gondol, hogy visszahozhatná szerelmét.

De a bál napján, amikor egyedül van otthon, és csak gondolkozik, eszébe jut a virágcsokor. És amikor a második kívánsága - hogy Will újra éljen - teljesül, már tudja, hogy hallgatni kellett volna Madame Zanzibarra.

„ Te is olyan vagy, mint a többi, nem igaz? - közölte Madame Z. - Bármit megtennél, hogy legyen pasid? Kétségbeesetten vágysz a könnyfakasztó romantikára, és nem érdekel, mibe kerül?

Elvörösödtem. De hát ott volt előttem az asztalon! Fiúk. Romantika. Reményt keltett bennem.

...

- Azt kívánom, hogy Will újra éljen! - kiáltottam lelkesen.

A levegő bomlás bűzétől volt terhes. A csokor megcsavarodott, mintha a szirmok saját magukra tekerednének. Automatikusan elhajítottam…

...

Egy nagyon halk puffanás. Azután egy újabb. Kiegyenesedtem.

Murva zörrent az úton... vagy talán a felhajtón? A puffanások közeledtek. Aztán mintha csoszogás furcsa ütemét hallottam volna. Vagy mintha valami vonszolnának.

Minden idegszálammal a hangokra összpontosítottam.

Megint - egy puffanás, talán három méterre, a verandán. Egy határozottan nem emberi puffanás. Összeszorult a torkom, ahogy Yun Sun szavaira gondoltam. Összeroncsolódott, ezt mondta. Rothadó. Akkor nem gondoltam végig. Most pedig már késő. Mit tettem? Mégis mit keltettem életre?”

Szóval tényleg félelmetes, ha valaki éppen éjszaka olvassa, és mondjuk, egyedül van. De igazából a mondanivalója az igazán lényeges. Egyébként ez lett a második helyezett a ranglistámon.

Kim Harrison: Madison Avery és a Nagy Kaszás

A történet szerint Madisonnak büntetésből, az apjához kellett költöznie. Épp a tizenhetedik születésnapján tartják az új sulijában a bált, amire Joshhal, apja főnökével érkezett, de nem önszántából. Ezen a bálon találkozik Sethhel, aki a Nagy Kaszás, és megöli a lányt. Amikor Madison megtudja, hogy meghalt, nem hagyja annyiban. A Kutatási, Alkalmazási, Szerzeményezési és Átsegítő Segélyegylet munkatársai, a fehér kaszások segíteni akarnak neki átkelni, megjelenik Seth, és magával akarja vinni a pokolba. A lánynak sikerül elvennie tőle a nyakában függő követ, ami szilárd testben tartja, és hazamenekül apjához. Végül Ron, aki egy angyal, elintézi, hogy Madison visszatérhessen az életébe, amíg az ügyét meg nem oldják. A lány fellélegezhet, legalábbis egy ideig, amíg a fekete kaszások rá nem találnak. Barnabas, aki pedig az életéért felelt volna, innentől őrangyalként vigyáz rá, ami inkább büntetés a fiúnak, mintsem előrelépés. 

„ Nagyon furán éreztem magam. Egy év. Legalább van egy évem. Lehet, hogy nem vagyok életben, de esküszöm, hogy nem is szándékozom meghalni. Ki fogom találni, hogyan kell a követ használni, és maradok, ahol vagyok. Ahová tartozom. Itt, apuval.

Csak figyeljetek!”

Kissé nehezen követhető a történet, de igazán szórakoztató, főként a főszereplő Madison jelleme miatt. Ez a történet a negyedik helyezést érte el nálam, az öt iromány közül.

Michele Jaffe: Csók és ármány

Miranda Kiss, kissé különc lány. Szuperhallása, szuperlátása, szuperereje és szuper képességei vannak. Meg hiányos emlékezete. Nem emlékszik mi történt az igazi családjával, de most nevelőszülők nevelik. Pontosabban nevelnék, ha nem raknák be egy bentlakásos iskolában, ahol nincsenek barátai, csak a szobatársa Kenzi. Miranda az 5L Luxus Transport fuvarozócégnél dolgozik, és a történet elején éppen felvesz egy tizennégy éves lányt, Sibby Cumeant, akiről kiderül, hogy egy hús-vér próféta, Cumaeani Szibilla, egyike annak a tíz jósnak, akik képesek látni és irányítani az egész világ jövőjét. Amíg Miranda kimenti a lányt a fogva tartói közül és megpróbálja elbújtatni, majd elvegyülni vele a suli bálon, különös barátság szövődik a két lány között.

„- Most én kérdezek! Ki akar megölni és miért?

- Istenkéim! Nem tudom! Egy csomó ember jöhet szóba. Ez nem az, amire gondolsz!

- Akkor mi a helyzet?

- Bonyolult. De ha akad egy hely, ahol ellehetünk hajnali négyig, utána már lesz hova mennem.

- Az még hat óra!

- Az legalább még tíz csók!

- Hát persze! Mégis mi mást csinálhatnál, mint hogy annyi vadidegennel nyelvtangózz, amennyivel csak lehetséges, miközben megpróbálnak megölni?!

- Nem akartak megölni, hanem el akartak rabolni. Az teljesen más. Ugyan már! Szórakozni akarok! Fiúkkal!

- De nem fogsz.

- Nézd, csak azért mert te alapító tagja vagy a Le a Bulizással Rt.-nek, még nem azt jelenti, hogy én is be akarok lépni!”

Ez lett az ötödik, de egyébként nem azért, mert nem jó, csak nekem a többi jobban tetszett. Ez a legviccesebb sztori az öt közül, és tényleg mosolyogtató a két lány viszonyának alakulása. Meg a történet vége is.

Stephenie Meyer: Földi pokol

Ez a sztori nálam az abszolút első, jól fel van építve, a karakterek többrétegűek, igazi személyekhez hasonlítanak. A történet jó, a cselekmény érdekes, és jól ki van dolgozva az egyébként klisés téma: angyalok csapnak össze démonokkal.

Na, de nem ám a mennyben vagy a pokolban, hanem egy középiskolás bálon! És nem is akármilyen bál! Egy bál, ahol minden rossz, ami csak megtörténhet meg is történik. Mert van egy új lány, Sheba, aki félig démon, de emberi testbe kényszerül, hogy elvégezze feladatát és tönkretegye a bált, viszályt, verekedést, bosszúságot és bajt szítva.

Csakhogy ezen a bálon Gabe is ott van. Gabe szülője egy igazi angyal, aki elcserélte szárnyát a szerelemért. Így a fiú mit sem tudva erről, de keresztülhúzza Sheba számításait, amikor a megmentésére siet.

„ Mert pontosan ezt teszik az angyalok. Mentenek.

Sheba örök életű, így egészen addig fogoly marad, amíg Gabe maga mellett akarja tartani.

Egy telivér angyal azonnal tudta volna, hogy kicsoda Sheba, és azonnal elkergette volna, ha elég erős hozzá, vagy nagy ívben elkerülte volna, ha nem az. Sheba el tudta képzelni, milyen hatással lehetett Gabe oltalmazó ösztöneire az ő jelenléte. A fiú a tudatlanság homályában élve válaszokat keresett. Sheba átkozott állapota szirénaként üvöltött felé. Tehetetlenül nézte Gabe gyönyörű arcát, teste boldogsággal telt meg, és azon tűnődött, vajon meddig tart majd ez a gyötrelem. Már így is túl soká tart ahhoz, hogy megmentse az ő tökéletes bálját.

A pokol tüze nélkül már nem volt befolyása a halandókra. De továbbra is teljesen tudatában volt mindennek, tehetetlenül és gusztustalanul boldogan nézte, ahogy minden munkája semmivé foszlik.

...

A Reed River gimi végzős báljának hangulata túlfeszített gumiként pattant vissza a helyére. Ha Sheba önmaga lett volna, addig feszíti a szalagot, amíg darabokra nem szakad az egész este. Mostanra azonban a nyomorúság, a harag és a gyűlölet mind eltűntek. Az emberek agyát túl sokáig szorították satuba. A bálozók megkönnyebbülten ernyedtek a boldogság karjaiba, és két kézzel kaptak a szeretet felé.”

Emellett persze sok minden történik még, ami csak egy bálon megeshet, szerelmek szövődnek, barátságok szakadnak meg, új barátságok alakulnak ki, és a bál végére mindenki megtalálja a boldogságot.

Remélem mind az öt történet elnyerte a tetszéseteket. Vagy, ha nem is az összes, de legalább az egyik mindenképpen. Nekem mindig felüdülés ilyen kis, rövid történeteket - szinte novella hosszúságúakat - olvasni. Főleg a nagyobb lélegzetű és keményebb témájú könyvek után, mint pl. a Da Vinci - Kód, amit szintén bemutattam nektek itt a blogon az én szemszögemből.

Jó olvasást ezekhez a történetekhez!