Hollywood megcélozta az ifjúságot, ezért sorra kapjuk a young adult (fiatal felnőtteknek szóló) filmeket, legyen szó fantasyről (pl. Az éhezők viadala-sorozat) romantikáról (pl. Ha maradnék), felnövésről (pl. Egy különc srác feljegyzései). Ezek a filmek elég gyakran a YA irodalomból merítenek, a stúdiók kiválasztanak egy-egy népszerű bestsellert, így nem is kockáztatnak nagyot, hiszen biztos nézőszámot már tudnak produkálni a könyv rajongóival, ráadásul eredeti forgatókönyvet se kell írni. Ezzel véletlenül sem azt akarom állítani, hogy ne lehetne értékes filmélményt szerezni egy könyvadaptáció nézése közben, csak érdekesnek találom, hogy manapság már szinte az összes népszerű ifjúsági film könyvből íródott.

Nincs ez másképp az Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni című filmnél sem. Igazából ha valaki csak felvázolja előttem a film történetét (egy különc srác összebarátkozik a rákos tinilánnyal, akivel egy suliba járnak), biztos nem kelti fel az érdeklődésem, hiszen egy évvel ezelőtt robbant be a mozikba az általam is imádott Csillagainkban a hiba, hasonló alapsztorival. Az Én, Earl… előzetese fogott meg igazán, amiből már sejtettem, hogy egészen más típusú filmet fogok látni, mint a Csillagainkban a hiba. Tény, hogy mindkettő középpontjában egy tinédzser lány és annak rákos betegsége áll, és mindkettőn nagyon sokat lehet sírni, de az összehasonlítás itt véget is ér.

Ez a film nem egy romantikus film. A narrátor Greg (Thomas Mann – ilyen névvel lesz szép befutni) többször is elmondja nekünk a film folyamán, hogy ez nem egy olyan tipikus nyálas romantikus történet lesz. És ellentétben a legtöbb filmmel, ami szintén ezt állítja: ez a film tényleg tartja magát az ígéretéhez. Ezerszer inkább szól a barátságról, mint a szerelemről, de ettől még nem lesz kisebb fajsúlyú a történet. Szóval a film úgy kezdődik, hogy főhősünk, Greg mindenkivel jóban van a középsuliban, de csak szigorúan felszínesen, és kerüli a konfliktusokat. Annyira ellenez mindenféle kötődést, hogy az egyetlen barátját, Earlt (RJ Cyler) sem nevezi barátnak, csak munkatársnak. Ketten amatőr filmeket készítenek, többnyire híres európai művészfilmekből merítve ihletet, kifigurázva az alapanyagot. Amikor Greg édesanyja megtudja, hogy a fiú iskolatársát, Rachelt (Olivia Cooke) leukémiával diagnosztizálták, kényszeríti Greget, hogy menjen át Rachelhez, és töltsön időt a lánnyal. Rachelnek esze ágában sincs azért Greggel tölteni az idejét, mert a fiú sajnálja a betegsége miatt, de Greg meggyőzi, hadd lógjon vele, különben az anyja pokollá teszi az életét. Így kezdődik kettejük valószínűtlen, és a filmben “halálra ítélt” jelzővel illetett barátsága.

Rachel időközben megismerkedik Earllel is, és a három tini onnantól kezdve együtt tölti mindennapjait. A lány rendkívüli rajongójává válik a fiúk filmjeinek, így Rachel egyik barátnője (akibe ráadásul Greg bele van zúgva) ráveszi a fiúkat, hogy készítsenek egy filmet Rachelnek. Csakhogy a fiúk kisebb alkotói válságba kerülnek egy ilyen fontos feladattól…

Ez a film csodálatosan aranyos és vicces, jó és természetesen játszó színészekkel, kidolgozott karakterekkel. Na jó, inkább csak a főszereplő srác van részletesen kidolgozva, de az ő karaktere tényleg eredeti a maga szatirikus önutálatával, bizonytalanságaival, és abszurd humorával. Kicsit meseszerű világban játszódik film, mégis nagyon valóságosan foglalkozik a rák szörnyűségeivel.

Direkt utánanéztem, John Green (Csillagainkban a hiba) két hónappal Jesse Andrews (Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni) előtt jelentette meg a könyvét. Kétlem, hogy bárki másolt volna bárkit, de nagy pechje van Andrewsnak, mert szerintem ha nincs a Csillagainkban a hiba, sokkal nagyobbat robbanthatott volna történetével. És ez igaz a filmre is. Akármilyen eredeti, akármilyen jó, nem tudott igazán nagy katarzisélményt okozni. Főleg azoknak ajánlom, akiknek a Csillagainkban a hiba túl nyálas volt, mert az Én, Earl és a lány, aki meg fog halniban:

• nincs nagy és mindent elsöprő szerelem
• a szereplők nem Hollywood leggyönyörűbb tinédzserei, hanem hétköznapi kinézettel rendelkező színészek
• több a humor
• a barátság áll a központban

Ajánlom ezt a keserédes filmet, mert igazi gyöngyszem a mozikat ellepő young adult-áradatban.