Joseph Gordon-Levitt gyerekszínészből vált hollywoodi csillaggá. Bravúros színészi képességeit már többször bizonyította (500 nap nyár, Eredet, Fifti-fifti, Looper stb.), de most először próbálta ki magát rendező és forgatókönyvíróként. Jelentem sikerrel!
A film főhőse Don Jon meghatározott napirend szerint éli mindennapjait: reggel kitakarítja a kéróját, elmegy a templomba, ebédel a családdal, gyúr, találkozik a haverokkal, bulizik, felvisz magához egy csajt, a nap végén pedig pornót néz. Teljesen függetlenül attól, hogy hány csajt visz ágyba, ragaszkodik a pornójához, ami elmondása szerint jobb, mint az igazi szex.
Természetesen Jon világa hamar megrendül, amikor betoppan életébe a 10-es skálából 12-es szőke bombázó: Barbara (Scarlett Johansson). Jon és Barbara elkezdenek randizni, és a lány a szexualitását ügyesen használva próbálja saját belátása szerint „fejleszteni” Jont. Ennek hatására hősünk hamarosan elkezdi az esti iskolát, ahol találkozik egy nagyon furcsa középkorú nővel (Julianne Moore), akinek szokása ijesztő igazságokat az orra alá dörgölni.
A film történetéről nem lehet hosszasan beszélni, ha nem akarunk lelőni egyetlen csavart sem. Maga a rendező azt mondta az egyik interjújában, hogy filmjének célja a média által létrehozott, az embereket tárgyiasító világszemlélet bemutatása. Erre tökéletes példa Jon Barbarához szóló „romantikus” mondata, amit többször ismétel a film folyamán: „Nálad szebb DOLGOT nem láttam még soha életemben.” Míg Jon pornófüggő, addig Barbara a romantikus vígjátékok rajongója. A történet szembeállítja a romantikus filmek hazug világképét a pornó hazugságaival: minél inkább hiszi el valaki, amit ezekben a filmekben lát, annál jobban tárgyiasítja a partnerét és válik önzőbbé egy párkapcsolatban. Ez a problémája a főszereplő párosnak, hisz egyikük sem tud megelégedni a kiábrándító valósággal. Miközben ez egy komoly karakterdráma, a műfaja vígjáték, így a nevetés az egész film alatt garantált.
Jon a történet lefolyása alatt rengeteg változáson megy keresztül, amit a rendező nagyon szépen bemutat a film közben ismétlődő cselekvések segítségével. Például egy idő után a többi sofőr szidása helyett énekelni kezd vezetés közben, gyúrás helyett beszáll a kosárlabdacsapatba és miután a film során minden héten meggyónja a házasságon kívüli szexet és az önkielégítést, a végén megkérdőjelezi a pap hozzáállását, aki minden héten feloldozásképpen változó számú miatyánk elmondására ítéli. Szerintem a legjobb pillanat a filmben és egyben a legnagyobb csavar annak az igazságnak a kimondása, amit a telefonján csüngő, látszólag a világot teljesen kizáró hugi fogalmaz meg. Mindenki, aki megnézi a filmet tudni fogja miért ez a rész a kedvencem.
A legutóbbi ilyen őszinte romantikus vígjáték-szerű film, amit láttam az 500 nap nyár volt, aminek szintén Joseph Gordon-Levitt a főszereplője. Az első olyan film, ami már az elején közölte, hogy nem egy love story-t fogunk látni. Bár az utolsó pillanatig drukkolunk, hogy maradjanak együtt, Tom és Summer szakítanak, és miért? Mert ez a valóság. Gordon-Levitt ezzel a filmmel is összefüggésbe szokta hozni a Don Jont, mondván az 500 nap nyár-béli Tom is önző módon várta el, hogy Summer ugyanazt érezze, amit ő. Kellenek az ilyen őszinte párkapcsolati filmek Hollywoodban, hogy ezeket a berögződött nő és férfi képeket lerombolják, és hogy a képernyőn a saját életünk nehézségeit és szépségeit láthassuk az elérhetetlen klisészerelem helyett.
