Azóta tűkön ülve vártam ezt a filmet, amióta először hallottam róla, hogy a következő Amerika Kapitány filmben egymás ellen fordulnak a Bosszúállók. Itt a várva várt újítás – gondoltam –, amivel majd jól feldobják az egyre jobban elhasználódó Marvel formulákat. A várakozásomat fokozta az összes ügyesen eltalált promóció is: a plakátok, az előzetes, és Robert Downey Jr. facebook oldala tele mémekkel. Semmi sem akadályozhatott meg abban, hogy megnézzem ezt a filmet, még az sem, hogy Prágában vagyok. (Bár az angolul nem éppen beszélő jegypénztáros majdnem az X-Menre adott jegyet).
A Polgárháború alapkonfliktusa nagyon érdekes és valószerű. A Bosszúállók többé nem tudnak felelősségrevonás nélkül működni, hiszen bár többszörösen mentették meg a világot, rengeteg ártatlan áldozat halt meg a harcok során. Sok ország már nem kér a Bosszúállók segítségéből, és követelik a csapat „állami kézbe helyezését”, ami azt jelentené, hogy a kormányhatalmak felügyelete alá kerülnének, és nekik is tartoznának szolgálattal. A csapat egy része – élükön Vasemberrel – támogatja és aláírja a szerződést az államokkal, mert szeretnék, hogy lenyugodjanak a kedélyek, és az emberek biztonságban érezzék magukat. Amerika Kapitány azonban ismét a rendszerszkeptikus vonalat követi, és véleménye szerint nem lehet hatékonyan világot megmenteni, ha kontroll alatt kell dolgozniuk, ráadásul sosem tudhatják, kinek az érdekeit szolgálják éppen. A film nagyon érdekes témákat vet fel ezzel a problémával kapcsolatban, és külön tetszett, hogy az individualista Vasember válaszotta a konzervatív utat, és a hazafi Amerika Kapitány a kormányellenes oldalon áll. Igen ám, de a film csak az első fél órában foglalkozik ezzel a problémával.
Az egész egy hiperlátványos, ú-de-akciódús cicaharc a sértett Vasember és a makacs Amerika Kapitány között. Az eredeti elvek már az elején háttérbe szorulnak, és igazából az a fő konfliktus, hogy Amerika Kapitány Buckyt (Winter Soldier) választja Vasember helyett. Természetesen belegyömöszöltek még egy tucat szuperhőst Hangyaembertől kezdve Black Pantheren át Pókemberig. Oké, legutóbbi jót tett a történetnek, mert az ifú Tom Holland üdítő humorszálat szolgáltatott a sötét és morális dilemákkal tűzdelt filmhez. Azt azonban hozzá kell tennem, hogy nekem még a Marvel világában sem oké, hogy egy tizenéves gyerekre rádob Amerika Kapitány egy tornyot, majd jópofizva megkérdezi, hogy hol lakik. Lehet, túlságosan előreengedtem a racionális énemet, de nekem a film tele volt ilyen fura abszurditásokkal, és nem éreztem okénak, ahogy úgy agyabugyálták egymást, mintha tudnák, hogy ez egy film, és úgyis pont kikerüli X szereplő a rárobbantott épületet.
Azt említettem már, hogy ez a film két és fél óra?! Félreértés ne essék, nekem nincs problémám azzal, hogy megnézzek egy átlagidőnél egy órával hosszabb filmet, de akkor azt nem szeretném unni, és nem szeretném azt érezni, hogy ezer éve megy a történet. Azt elismerem, hogy sajnos engem nem nyűgöz le az akció, inkább a karakterdráma és a humor, ezért is imádtam a Joss Whedon-féle Bosszúállókat, és ezért nem kedvelem annyira Russo testvéreket (akik a 2. és 3. Amerika Kapitányt rendezték, és sajnálatomra ők fogják az új Bosszúállókat is.)
Panaszáradatom utolsó pontja, kisebb spoilerveszélyjel: Miért nem képesek mostanában a Marvel-filmek írói egy életképes romantikus szálat létrehozni?! Nekem, esküszöm, nem hiányozna, ha nem lenne benne egy se, de ha már van, akkor az legyen élvezhető. Belehalnának, ha bevennének az írók közé a sok akcióguru mellé valakit, aki kicsit is ért a romantikus vonalhoz? Először a botrányosan erőltetett és béna Fekete Özvegy-Hulk szálat kaptuk meg a második részben, majd most ez a nevetséges Skarlát boszorkány-Vízió kettős mindent alulmúlt (tudom, hogy a képregényben is összejönnek, nem mentség). Még arra is képesek, hogy egy alapból életképes párost is tönkretegyenek, vagy csak nekem iszonyú fura, hogy Amerika Kapitány a volt szerelmének az unokahúgával akar összejönni? Mi a fenének kellett rokont csinálni Sharonból? Hogy Amerika Kapitány mondhassa, hogy "úgy csókolsz, mint a nagynénéd?"
Bár most rugdostam egy kicsit, a film persze nem rossz, sok nagyon profi forgatókönyvi csavar van benne, és izgalmas akciójelenetek, de sajnos nem éreztem azt az újítást, amit vártam tőle. Ha nem dobják fel valami igazán eredetivel a bevett formulákat, a Marvelnek hamarosan eggyel kevesebb állandó mozinézője lesz.
