Benjamin Button különleges ember.
1918-ban született New Orleansban egy furcsa betegséggel. Benjamin öreg (kb. nyolcvan éves) testtel jön a világra és az évek múlásával egyre jobban fiatalodik. Amikor édesapja meglátja a furcsa csecsemőt, a csatornába akarja hajítani, ám végül egy idősek otthonába viszi, ahol Quennie, az otthon egyik vezetője magához veszi, és saját gyermekeként neveli fel. Benjamin itt találkozik Daisyvel, aki az egyik lakó unokája, és akibe első pillantásra beleszeret. A kislány és az „öregember” barátságát nem igazán nézik jó szemmel, de a két gyerek között elválaszthatatlan kapocs keletkezik. 
Később Daisy elmegy egy balerina iskolába, ahol nagy jövőt jósolnak neki, egészen egy balesetig. Benjamin pedig utazgatni kezd. Számos helyre eljut, rengeteg emberrel ismerkedik meg, egy hajón szolgál a második világháborúban. Végül visszatér az öregek otthonába, hogy segítsen az anyjának, aki már nehezen boldogul el az otthon vezetésével. Benjamin itt találkozik újra Daisyvel, noha időközben levelezett a lánnyal.
A két ember: a lány, aki öregedett, és a férfi, aki fiatalodott, végül egymásra talál az életük felénél, amikor körübelül egy idősnek nézek ki. Boldogok, egészen addig, amíg Benjamin „különlegessége” közéjük nem áll. Végül, mikor úgy döntenek, főként Benjamin, hogy nem tudnák tovább csinálni, akkor ismét elválnak útjaik. De aztán a fiú, amikor a teste kisgyerekké fiatalodott, viszont a lelke és a szelleme egy öregedett, segítségre szorul. És ki más segíthetett volna neki, mint a lány, aki szerette? Így a csecsemővé fiatalodott Benjamin végül az öregasszonnyá lett Daisy karjaiban alszik el örökre.
Nos, akárhogyan is hangzik a történet, ez a film nem valótlan alapokra épült. Sajnos vannak ilyen betegségek, noha az esetek kilencven százalékában nem ilyen kimenetelűek és nem hallunk róluk. Felkaptam a fejem, amikor megláttam a film bemutatóját. Fiatalodó ember? Micsoda? Azonnal felkeltette az érdeklődésem. Tudtam, hogy nekem ezt látnom kell. Mert teljesen egyedi. Úgy vártam a film napját, mintha legalábbis karácsony lenne. Izgatottan ültem le a TV elé, és amikor vége lett csak azon kattogott az agyam, hogy ez vajon megtörténhetne-e? Napokig agyaltam a filmmel kapcsolatban, visszaidéztem a kedvenc jeleneteimet, amelyekből jó sok volt, és utána olvastam az alapul szolgáló műnek, amely egy novellagyűjtemény.
Azt kell, hogy mondjam, hogy biztosan az egyik legmeghatározóbb film, amit csak eddig láttam. Pedig nem világmegváltó gondolatok vannak benne, és nem akarja feltalálni a spanyol viaszt. De mégis. Van benne valami, ami miatt a mai napig fel tudom idézni egyes jelenetit. Bennem maradt. Éppen ezért három jelenetet külön is kiemelnék.
Az egyik a film elején, amikor a már haldokló Daisy az órás emberről mesél. Arról, hogy az órás egy visszafelé ketyegő órát adományozott az egyik vasútállomásnak. Azért, hogy mindazok, akiknek a gyermekei vagy rokonai a háborúban meghaltak visszaforgathassák az időt. Annyi érzelem van ebben a pár jelenetben, hogy komolyan letaglózott.
A második a film közepén van, amikor Daisy baleset szenved. Benjamin úgy meséli el ezt a jelenetet, hogy mindent belekalkulál az eseményekbe. Minden egyes másodpercet, ami oda vezetett, hogy a lány kilép a taxi elé. Csupán egyetlen egy dolgot kellene megváltoztatni az események láncolatában és akkor minden másképp történne. Ezeknek a jeleneteknek nemcsak a kigondolása bravúros és egyedi, de a film vágása is díjat érdemelne.
A harmadik pedig a film legvégén lévő szinte már zárójelenet. Ahol még Benjamintól kapunk egyfajta összegzést, azokról az emberekről és gondolatokról, amik meghatározták az életét. Sorra véve minden egyes embert és sorsot. Aztán az óra az első jelentekből megáll. Egyszerűen zseniális a vége, szinte megbűvölt.
Ezek lennének a kedvenc jeleneteim, amik szerintem meghatározzák magát a film mondanivalóját is. Persze mivel ez a film (szerintem) egy remekmű, így mindenkinek mást fog jelenteni. De egy biztos. Bátran ajánlom!
