2015. június 22. írta: filmmoly33

A kém

Nagyon bizonytalan voltam A kémmel kapcsolatban. Egyrészt imádom a rendezőt, Paul Feiget (Női szervek, Koszorúslányok), ráadásul Budapesten forgatták (és még saját magát is alakítja a város kivételesen), de annyira nem fogott meg se a történet, se az előzetes.
Az első pozitív kritikák meghozták a kedvem, úgyhogy a vizsgaidőszak lezárásaként egy könnyed vígjátékra vágyva ültem be a moziba, és nem bántam meg.

Ezer ok miatt tudom ajánlani ezt a filmet. Budapest gyönyörű. Végre önmagát játssza a főváros (persze Párizst és Rómát is egy rövid ideig), csodálatos panorámaképeket láthatunk a városról, ráadásul mindig szórakoztató a cselekmény mellett azt is figyelni, hogy most éppen hol tartózkodnak a szereplők a városon belül. A film végkifejletének helyszíne pedig a Balaton, és ez a jelenet szintén tökéletesen elmegy turisztikai reklámnak, sőt, a film utolsó poénja is a “magyar tengerre” épül, amitől különlegesnek érezhetjük magunkat, hiszen csak mi, magyarok értjük igazán.
Adott egy 100%-ig James Bond típusú CIA ügynök, Bradley Fine (Jude Law), akinek az akciók közben a biztonságos irodából súgja a fontos információkat Susan Cooper (Melissa McCarthy). Susannak köszönhetően tudja Fine, hogy éppen merről közeledik az ellenség, hol tud kijutni az épületből stb. Ám amikor megjelenik a színen a meggyilkolt maffiózó lánya, Rayna Boyanov (Rose Byrne), komoly problémával szembesülnek, ugyanis az agyafúrt nő arcról felismeri az összes profi ügynököt, így nem tudják megkörnyékezni. Susan önként vállalkozik a feladatra, hogy kémkedik Rayna után, ugyanis ő egész pályafutása alatt csak az irodában ült, és sosem volt bevetésen, így úgysem ismeri fel senki. Végül megkapja a feladatot, ám ezzel komolyan felbosszantja a mindent túlélő, szuperkemény ügynököt, Rick Fordot (Jason Statham), aki miután makacsságból felmond, csak azért is elkezd nyomozni Rayna után, ezzel megnehezítve Susan dolgát.

Olvastam olyan kritikát, ami azért támadja ezt a filmet, mert szerintük már megint arra építik a viccet, hogy valaki kövér. Tény, hogy Melissa McCarthy az utóbbi években abból csinált karriert, hogy bunkó, nem egyszer visszataszító tramplikat alakított (pl. a rendező másik két filmjében, a Koszorúslányokban és a Női szervekben is), ami egyébként ezekben a filmekben szerintem jól működött, viszont A kém pont arról szól, hogy végre McCarthy kiszabadult ebből a sztereotípiából. Nekem is rossz szájízem lett volna, ha ismét a korábbi karakterei köszöntek volna vissza ebben a filmben, de itt McCarthy visszatért kicsit a kezdetekhez, jobban emlékeztetett a Szívek Szállodája aranyos Sookie-jára, mint a Női szervek elvadult zsarujára. Szerintem a film karakterábrázolásában pont az a bravúr, hogy nem veszi álszent módon semmibe azt, hogy a főhős túlsúlyos, nem reagál Susanra úgy a környezete, mintha egy tipikus hollywoodi szépség volna. Az lett volna bunkóság, ha ekkorát hazudnak, hiszen a társadalom igenis sokféle megalázó és negatív sztereotípiával sújtja a kövér embereket. Ezeket a film is tükrözi, nem véletlen, hogy Susan álcái között van macskás nő és pápaszemes feleség. Viszont a karakter kitör az összes kövér nős sztereotípiából, úgy, hogy büszkén vállalni tudja saját magát. Attól még, hogy lépten-nyomon lenézik a súlya miatt, sokkal keményebb, mint a tapasztalt és macsó ügynökök, életeket ment, csábít, manipulál, minden nehézség ellenére kiváló kémmé válik. Számomra ez a film amellett, hogy baromi szórakoztató, egy hatalmas támogatás a túlsúlyos emberek felé. Mert igenis megmutatja, hogy milyen hátrányokkal indul valaki, akinek a külseje nem felel meg a megszokott normáknak, és láss csodát, könnyen felül is tudja múlni a társait, ha megkapja a lehetőséget. Nagyon elvittem filozofikus irányba a dolgokat, de fontosnak tartottam erről beszélni, mert Feiget sokszor támadják azért, hogy a filmjeiben lenézi a nőket vagy a kövéreket, de ez nem igaz, sőt, ez a férfi rengeteget tett a populáris filmek nőábrázolásért a maga néhol polgárpukkasztó módján.

Lényeg a lényegben: nagyon szórakoztató a film, rengeteget lehet rajta nevetni, a karakterek el vannak találva, Jason Statham lubickol a Die Hard-féle Bruce Willis és a saját akciófilmjeiben alakított mindent túlélő hősök parodizálásban, Jude Law is laza könnyedséggel adja a tipikus szépfiút. Tele van szállóigegyanús szövegekkel, nem véletlen járta körbe az internetet Statham filmbeli monológja, amiben azt ecseteli, hogy ő már mi mindent élt át kémként: