Mikor elolvastam a könyvet, akkor tetszett, aztán mikor kissé leülepedett bennem minden, akkor rájöttem, hogy nem hibátlan. Nagyon nem.

A könyv alaptémája kissé hajaz az Ötven első randi című filmre, melyben Drew Barrymore és Adam Sandler játssza a főszerepet. Aki látta már a filmet annak csak részben új, az Úgyis elfelejtem története. A főszereplő London Lane egy középiskolás lány, és éppenséggel nem mindennapi. London jegyzeteket készít minden napjáról, ugyanis minden hajnalban elfelejti mi történt előző nap. E különlegessége csak az egyik, hiszen London amellett, hogy elfelejti a múltját, emlékszik a jövőjére, amit álmában lát. Elég furcsa, de eddig azért érdekes alapötlet.

A könyv fülszövege:

Minden éjjel, miközben a tizenhat éves London Lane alszik, az aznapi események törlődnek az elméjéből. Reggelre csupán a jövőjére emlékszik. A lány megszokta már, hogy az előző este írt jegyzetei és egy bizalmas barátnő segítségével éli túl a napot. A dolgok azonban a fejük tetejére állnak, amikor az iskolában feltűnik egy új fiú. Luke Henry nem olyasvalaki, akit az ember csak úgy elfelejt, ugyanakkor – bárhogy is próbálja – London nem találja őt az előtte álló történések emlékképei között. Amit előre lát, az viszont egyre nyugtalanítóbb. Rájön, hogy ideje utánaeredni a múltnak, amit folyamatosan elfelejt, még mielőtt elpusztítaná a jövőjét.

Az elején megismerhetjük London karakterét, aki egy szerethető kissé bolond, csetlő-botló lány. Szinte együtt nevethetünk vele, illetve izgulhatjuk végig az eseményeket. Ez a történet visszaadja az első szerelem csodáját. London és Luke nagyon édesen járják végig az ismerkedés útját, az egészen elképesztő első randiig, ami a totális szerelemig vezet.

A könyv szövege nagyon jól olvasható, gördülékenyen van megírva, így viszi magával az olvasót. Kifejezetten olyan fiataloknak lenne ajánlható, akik nem szeretnek olvasni. A szöveg egyszerűsége, a vicces párbeszédek és a humoros jelenetek, megszerettethetnék az olvasást. 

DE!

Amellett, hogy mindez pozitív, a könyvben van pár hiba is. Például, nem teljesen világos, hogy London hogyan tud iskolába járni, ráadásul tanulni, ugyanis a jegyzeteiben a ruháiról, barátnőjéről, Luke-ról ír. Így ez a része homályban marad, nem tudjuk meg hogy hogyan éli túl a mindennapokat. A másik ilyen a nyomozós rész, amit az egyik jövőkép miatt kezd el a lány. A nyomozás vége túl kiszámítható, legalábbis számomra. Illetve az is rejtély marad, hogy London nem látja a jövőjében Luke-ot, pedig összejönnek. Aztán végül egyik napról a másikra már látja, illetve egyszer csak már felismeri a fiút a jegyzetei nélkül is. Szóval eléggé hiányos, és érthetetlen néhány részlet. Ezeken felül pedig az egész sztori kissé nyakatekert. Az izgalmasnak szánt rejtély, amelyet csak a végére értesz meg - mégsem lett az.

A másik nagy csalódás a történet vége. Nem tudom Cat hogyan gondolta ezt, de érezhető, hogy a vége a mélypont. Nincs meg az a „robbanás”, amit előkészít az elejétől. Illetve kissé furcsa is, mert a vége egy oda nem illő epilógus. Az írónő, nyilván ki akart ezzel valamit fejezni csak azt nem tudjuk mit.

Mindezeket egybevéve, jó kis könyv lenne, szerethető karakterekkel és jó alapötlettel, hiszen az első szerelem témája mindig sokat mond az olvasóknak. Viszont a kivitelezéssel van némi gond. Ha egy picit jobban ki lenne dolgozva, vagy éppen ha Cat egy kissé szigorúbb szerkesztőt kapott volna, talán méltán lehetne éltetni. De így...

Így csak annyit tudok mondani, hogy hát elolvastam, mert belekezdtem, és komolyan gondolom, hogy akik nem szeretnek sokat és nehezen érthetőt olvasni, illetve képesek elsiklani néhány vonalvezetési hiba felett, akkor olvassák el nyugodtan.  

Tina