Megmondom őszintén, nem erre számítottam, amikor belekezdtem a könyvbe. Egyszerűen magával ragadott, és három óra alatt kiolvastam. Letehetetlen, és csodás történet.
A könyv a 17 éves Margaret Armstrong (Maggie) és a szintén 17 éves Caleb Becker életbe kalauzol el minket. A Paradise-i fiatalok élete teljesen olyan, mint az átlagos embereké. Caleb ikertestvére Leah, Maggie legjobb barátnője volt egész életében, így nem nagy meglepetés, hogy Maggie beleszeretett Calebbe, hiszen mindennap látta a fiút, mindennap újra és újra találkoztak, de mégis Caleb csak barátként tekintett Maggiere. Ezt Maggie el is fogadta, titokban csodálva a fiút, a szomszédból, ugyanis a két fiatal egymás mellett lakott Paradiseban. Egészen addig a napig minden rendben van, amíg egy házibuliban Maggie el nem mondja Calebnek, hogy megtudta, Kendra (Caleb barátnője) megcsalja a fiút. Caleb nem hisz a lánynak, és a buliban marad, hogy megfigyelje Kendrát. Eközben Maggie elindul hazafele. Aztán megtörténik a baj. Egy baleset. Maggiet elüti Caleb hazafelé ment, nem áll meg segíteni neki, a sokktól visszamegy a buliba.
Az cselekmény onnan indul, amikor Caleb kiszabadul az egyéves börtönbüntetésből, amit a cserbenhagyásos gázolásért kapott. Maggie egy éven át orvosokhoz járt, nagyon sok műtéten esett át, de így is sánta maradt, és gyógytornára kell járnia.
Tehát a fiatalok élik tovább az életüket, Caleb visszatér a városba, ahol minden megváltozott és már senki és semmi sem ugyanolyan, mint egy évvel ezelőtt. Maggie pedig visszatér az iskolába, hogy folytassa közösségi életét. Mindketten szeretnék meg nem történtté tenni a dolgokat, de tudják, hogy az lehetetlen. Maggie szabadulni akar Parádiseból, ahol mindenki tudja, hogy mi történt vele és senki sem tekint már úgy rá, ahogy a baleset előtt. Meg is pályáz egy spanyolországi ösztöndíjat, amit végül nem kap meg (mert már nem teniszezik a baleset óta). Így Maggienek magának kéne kifizetni a tandíjat, de mivel a szülei elválltak, és anyukája pincérnőként dolgozik a helyi étteremben, ez lehetetlen. A lány feladja a reményt, hogy máshol boldogabb életet élhetne. Végül egy szerencsés fordulat következtében Maggie állást kap az anyukája főnökének anyjánál. Mindeközben Caleb büntetéséhez hozzátartozik, hogy közmunkában kell dolgoznia. A közmunkalista pontosan ahhoz a nénihez Mrs. Reynolds-hoz irányítja, akinél Maggie is dolgozik. A két fiatal döbbenten jön rá, hogy ha akarnak, ha nem, együtt kell dolgozniuk. Megegyeznek, hogy nem foglalkoznak egymással, csinálják tovább a munkájukat. Csakhogy hiába ígérik ezt.... Nem így alakul.
Vajon, lehetséges lenne, hogy pont ők tudnak egymásnak támaszt nyújtani? Hogy ők értik meg csak, min megy keresztül a másik? Vajon Caleb igazat mond-e Maggienek a balesetről? Vajon tényleg Ő tehet-e arról ami Maggie-vel történt? Vajon a lány feltétlenül meg tud-e bízni Caleb-ben? Sok kérdés, amire nem egyszerű és egyértelmű a válasz. Sötét titkok, rejtelmes történések nehezítik meg a két fiatal amúgy sem egyszerű viszonyát.
Nos, igen. A történet, amely olyan, mintha kiragadták volna a való életből, csak azért, hogy papírra vethessék. Esendő szereplők, akik követnek el hibákat, ráadásul olyan súlyos hibákat, amiket nem lehet meg nem történté tenni. A cselekmény, amely nem nyakatekert, csak olyan, mint az élet. Kiszámíthatatlan. Az érzelmek, melyek olyannyira valóságosak, hogy olyan, mintha mi, az olvasók gondolatai lennének. Nem véletlen, hogy Simone Elkeles ekkora népszerűségnek örvend mind külföldön, mind kicsiny hazánkban. Ugyanis azt teszi, amit a legjobb írók. Megszólítja az olvasóit.
Csak ajánlani tudom! Mindenki, aki végre egy olyan könyvet akar olvasni, ami nem rózsaszín, happy endes világról szól, hanem az igaz való életről, az olvassa el!
Jó olvasást hozzá!
Tina
