Ez a film még akkor is nagyon jó, ha csalódás. Mindenki sejthette, hogy a “mindenidőklegmenőbbszuperhősfilmje” Bosszúállókat nem lehet egykönnyen fokozni. Pláne a folyamatosan áramló Marvel filmek mellett, melyek egytől egyig próbálják tartani és meglépni az általuk állított magas szintet.

A Bosszúállók második részét tűkön ülve vártam, megnéztem minden előzetest, minden interjút, amit csak lehetett. A mai napig nem értem, hogy lány létemre, akit sohasem érdekeltek a képregények (a Garfieldon túl), hogyan tudott ennyire magával rántani a Marvel filmvilága. Mégis tisztán emlékszem a katarzisra, amit a Bosszúállók első részét nézve éltem át a moziban. (Zárójelben megjegyzem, hogy azóta egyik szuperhős történetének folytatása se nyerte el különösen a tetszésemet).

Van valami ebben a gigantikus sztoriban, ami hatalmas rajongóvá tesz, és amiért én a második részt is imádtam. Bár nem tagadom, a látvány elképesztő és monumentális, és akciójelenetekből nincs hiány, én sokkal jobban élveztem a karakterdrámát, amiből szerencsére szintén volt bőven.

Ha van még valaki, aki nem tudná a Bosszúállók – Ultron kora kiindulópontját, annak gyorsan összefoglalom: a SHIELD felbomlása után a bosszúállók visszaszerzik az előző filmben kulcsszerepet játszó teszeraktot. Tony Stark felfedezi, hogy a teszerakt lehet a kulcs a régóta dédelgetett Ultron-projekt megvalósulásához. A projekt lényege az lenne, hogy mesterséges intelligenciával rendelkező robotok szolgálnának a Föld védőpajzsaként. A bevetést ünneplő afterparty közben azonban ez a mesterséges intelligencia – ahogy a filmekben lenni szokott – önállósítja magát, és szembefordul a szuperhősökkel, akikről állítja, hogy tőlük kell megvédeni a Földet. Ultron oldalához csatlakoznak a Maximoff testvérek: Higanyszál és Skarlát boszorkány, akik Starkon akarnak bosszút állni múltbeli sérelmeikért.

Sokat akar a szarka… Hiába tagadnánk, ez a film túlzsúfolt. Elvileg egy popcorn mozira mentem, de olyan szinten lefárasztott ez az akció- és információdús két és fél óra, hogy teljesen kimerülten mentem haza. Persze iszonyú nehéz dolga volt az író-rendező Joss Whedonnak, hogy a történet kapcsolódjon az eddigi filmekhez, és felvezesse az elkövetkezőket. Például mivel én nem ismerem a képregényeket (ne kövezzetek meg), számomra az egész Vízió szál teljesen felesleges volt, leszámítva az egy ütős poénját Thor kalapácsával. Feltételezem, hogy elengedhetetlen volt őt belerakni, de ez nem változtat a tényen, hogy sokkal szívesebben ismertem volna meg jobban az ikreket, és szembesítettem volna őket Starkkal. A karakterábrázolós részeket (közös bulizás, elvonulás egy vidéki házba) a világért se hagynám ki, míg mások bizonyára az akciójelenetekhez ragaszkodnak, amelyekből nekem a fele is elég lenne. A Hulk-Fekete özvegy szerelmi szálról pedig nem beszélnék, annyira borzalmasra sikeredett. Nem illenek össze. Sajnálom.

Azért természetesen nem csak rossz döntéseket hoztak az alkotók, Sólyom kapott egy érdekes háttértörténetet, ami biztos sokakat kiakasztott, de nekem tetszett, Fekete özvegy múltjáról külön filmet is megnéznék, mert az az egy perces flashback nagyon felkeltette az érdeklődésem, Hulk és Iron Man harca teljesen öncélú szórakoztatás volt, de megvettem, és Ultron, a komplexusokkal küzdő őrült robot – bár nem egy Loki – elég eredeti karakter.

Biztos, hogy újra fogom nézni mert:

• imádom a színészeket, zseniálisak

• bármeddig elnézném a bosszúállókat, annyira szeretem ezt a csapatot

• nagyon sokat nevettem, tele van szállóige-gyanús poénokkal (a “Khm… tesztoszteron!” beszólást biztos én is el fogom sütni a jövőben)

• a látvány elképesztő

• minden hibája ellenére tök jó film

Viszont mozijegyet nem veszek ezért még egyszer, mert:

• minden olyan hibája miatt, amit a kritikában elsoroltam

• miért vágtátok ki Lokit???!!!