Romantikus vígjátékot szinte már egyáltalán nem is nézek moziban, Amy Schumer filmes debütálását viszont nagyon vártam. Magyarországon nagyon kevesen ismerik a nevét, de az USA-ban Schumer most az egyik legnívósabb komikus, aki sorra nyeri a díjakat, és napról-napra növeli a népszerűségét (jelenleg Jennifer Lawrence-szel dolgoznak egy közös filmen). Dióhéjban annyit érdemes róla tudni, hogy a Comedy Centralon fut az Inside Amy Schumer című műsora, amely stand-up és szkeccsműsor keveréke. Aki tud angolul, annak ajánlom, hogy nézzen meg pár videót belőle youtube-on, mert egyrészt végre egy nő cincálja szét a nők és az ellenkező nem hülyeségeit, mindezt iszonyú szórakoztató módon, nem kímélve senkit és semmit. Aki többet szeretne tudni Schumerről, annak ajánlom az orgio.hu összefoglalóját, mert elég alaposra és összeszedettre sikerült.

Na, akkor beszéljünk a filmről. A Kész katasztrófa forgatókönyvét Schumer írta, és a filmet Judd Apatow (40 éves szűz, Felkoppintva) rendezte. A film főszereplője Amy, akinek a karakterét Schumer magáról mintázta (nem véletlen a névegyezés), bevallása szerint leginkább a főiskolás önmagából merítve. A filmbeli Amy neveltetéséből adódóan monogámia-ellenes, sokat iszik és füvezik, mindig más pasival bújik ágyba, és cenzúrázás nélkül mondja ki bármikor az általában sértő véleményét. Egy férfimagazinnál dolgozik, ahol azt a feladatot kapja, hogy készítsen nagyinterjút egy menő sportorvossal (Bill Hader), akinek kése alá a legnagyobb sportolók fekszenek. Amy és az orvos, Aaron elég különböző személyiségek, ezért kezdetben nem jönnek ki túl jól. De mivel a többszöri interjúk miatt a találkozások elkerülhetetlenek, az egyik ilyen találkozás egy egyéjszakás kalandba torkollik. Mindketten olyat tesznek, amit azelőtt sohasem: Aaron lefekszik egy lánnyal, aki nem a barátnője, Amy pedig a hajnali hazamenekülés helyett ottalszik egy férfinál.

Amy már éppen elfelejtené az előző estét, amikor számára sokkoló dolog történik: Aaron felhívja telefonon, és újra találkozni akar vele. A lány nem nagyon tud mit kezdeni a helyzettel, még a randizás fogalmát se ismeri túlzottan, viszont Aaron nem adja fel. Végül összejönnek, és nagy a szerelem, amíg elő nem kerülnek az ellentétes gondolkodásmódjukból fakadó konfliktusok. A végét nem lövöm le, de úgyis mindannyian tudjuk, hova fut ki a cselekmény.

Nem nehéz rájönni, hogy Schumer filmjében felcserélte a romantikus filmek tipikus női és férfi sztereotípiáit: itt a nő ragaszkodik a függetlenségéhez, él önpusztító életmódot, gyűjti a numerákat és káromkodik sokat, a férfi érzékeny, komoly kapcsolatra vágyik, és sokat beszél szerelméről a barátainak. Ez a csere már alapból rengetek önmagában is nagyon vicces szituációhoz vezet (például mikor a világ leghíresebb kosarasa, LeBron James – aki a filmben Aaron jó barátja – Amynek adja elő hideg tekintettel a „ha összetöröd a barátom szívét...” dumát), de a szituációs poénokon felül rengeteg szöveges humort is kapunk, hála Schumer stand-up-os tapasztalatának.

A Kész katasztrófa eleget tett az elvárásaimnak a következő téren: nagyszerűek a színészek (Bill Hadert is jó végre főszerepben látni, aki egyébként szintén híres komikus, és a Saturday Night Live című, legnívósabb amerikai szkeccsműsorban lett ismert), szinte nem telik el egy perc sem nevetés nélkül (ami nem kis teljesítmény egy két órás filmtől), ténylegesen női szemszögből és női humorral íródott vígjáték (utoljára ilyen a Koszorúslányok volt), nem fél szókimondó lenni és megbotránkoztatni. Ja, és említettem már, hogy a főszereplők végre nem hollywoodi porcelánszépségek?

Amiben csalódtam: sose olvastam utána, hogy miért pont 90 perc a filmek alaphossza, de biztos nem véletlen. Judd Apatow ismét a legnagyobb hibájába esett, és „túltolta” a film hosszát, ami 90 perc helyett 125 perces lett. Én sem tudom, mit vágtam volna ki, mert tényleg végig szórakoztató és érdekes a film, de valahogy elfárad útközben. Egyébként minden olyan vígjátéknál, ami túllépi a másfél órás alapidőt, ezt szoktam érezni. Valahogy ezek a hétköznapi történetek nem bírják el a kétórás játékidőt. Szerintem. Emellett mintha Schumer nem tudta volna eldönteni, mit is akar üzenni a filmmel. Tipikus romantikus vigjátékot akar írni, vagy be akar mutatni a műfajnak? Egyikkel sincs baj, csak az összemixelés miatt az sem elégedett, aki egy rózsaszín fátylas cuki történetet akart látni, és az sem, aki egy tabudöntögető filmre váltott jegyet.

Nézd meg, ha:

• Okos és modern vígjátékra vágysz
• Nem félsz a 18+-os poénoktól
• Szimpatikus Amy Schumer munkássága
• Te magad is a partyállat korszakodat éled

Ne nézd meg, ha:

• A gyerekeddel mész moziba!!! (A film után hallottam egy szülőt azt magyarázni a gyerekének, hogy milyen buta filmre sikerült beülniük. Ez egy 16-os korhatárral jelölt film, aminek a plakátján egy nő üvegből iszik tömény alkoholt. Nem a film buta, hanem te, amiért beülteted rá a gyereked.)
• Nem bírod a testi humort.
• Olyan nőket akarsz látni a filmekben, akik 50 kilósak, salátát esznek, nem káromkodnak, és sosem menstruálnak.
• Klasszikus romantikus vígjátékra vágysz.