A hasonmás Dosztojevszkij azonos című kisregénye alapján született. Bár az alapanyag a 19. században íródott, a mondanivalója ma sem kevésbé aktuális. A regényt eddig még nem olvastam, így nem tudom mennyi közük van egymáshoz a filmmel, én most az utóbbit fogom bemutatni.
Simon James (Jesse Eisenberg) éli az önmagát megvalósítani képtelen kisemberek szomorú életét. Bár sokkal jobb a munkatársainál, mégsem képes kiemelkedni közülük, a kedvenc éttermében is úgy beszélnek vele, mint egy kutyával, a portás csak látogatóként engedi be a munkahelyére, és nem meri randira hívni álmai nőjét, Hannah-t (Mia Wasikowska). Egyik nap váratlanul megjelenik James Simon, aki pontosan ugyanúgy néz ki, mint Simon, csak éppen mindent megvalósít, amit neki eddig nem sikerült: érvényesíti magát a munkahelyén, beolvas a bunkó pincérnek, elnyeri a portás rokonszenvét, és még Hannah-t is elcsábítja. Ráadásként Simont leszámítva senkinek sem tűnik fel, hogy James a hasonmása.
Simon James és James Simon külsőre tetőtől talpig egyformák, ám belsőre egymás teljes ellentétei. Simon gyáva és behódoló, de intelligens és érzékeny, míg James magabiztos, megnyerő, de gátlástalan és bunkó. Egyikük sem ad ki egy teljes összetett, életképes személyiséget. Míg a kapcsolatukat barátokként kezdik, hamar kiderül, hogy James csak kihasználja Simont az előbbrejutásért, és végül gonosz ikertestvérré változik. Ketten nem férnek meg a világban, és a karakánabb James szépen kitúrja Simont a saját életéből: elveszi a szerelmét, a lakását, a munkahelyét. Az egyik legabszurdabb és egyben legfeszültebb jelenet az, amikor a főnöke közli Simon-nal, hogy a nyilvántartás szerint ő többé nem létezik.
A történet értelmezése teljesen szabad: létezik-e James, vagy csak Simon képzelgése, a másik énje. Utóbbira utal több jel azon felül, hogy ha az egyikük megsérül, a másikon is megjelenik a seb. Maga Simon egy rövid monológban is megfogalmazza a testen kívüli személyiség problémáját: „Nem tudom, hogy legyek önmagam. Olyan mintha állandóan magamon kívül lennék. És látom milyen ember szeretnék lenni, azzal ellentétben aki vagyok, és tudom, hogy cselekednem kellene, de képtelen vagyok megtenni azt, amit kell. Olyan vagyok, mint Pinocchio, a fafiú. Nem egy igazi fiú. És ez megöl."
Az brit Richard Ayoade rendezőként és forgatókönyvíróként igazi abszurd angol humorral vezeti végig a történetet, így amellett, hogy nyomaszt minket Simon világa, remekül tudunk szórakozni is rajta. Az egész környezet olyan, mint egy furcsa rémálom, amiről egyszerre jutott eszembe az orwelli 1984 világa, Az ember tragédiájának falanszter színe, és bármi, ami egy utópikus hangyatársadalmat mutat be, ahol az egyén elveszik a nyomasztó irodai kabinjában.
A közösségi háló Zuckerbergjeként ismertté vált Jesse Einsenberg játssza a főszereplő kettőst, és meg kell hagyni, hogy Simon antiszociális és szorongó karakter tökéletesen illik rá. Viszont ebből következik, hogy a pofátlanul magabiztos James szerepében nekem kissé hiteltelen, bár meg kell hagyni, hogy színészileg profin elkülönítette a két karaktert. Más szemszögből nézve pont jó, hogy James személye hihetetlen, hiszen igazából nem is létezik.
Simon James és James Simon története egy szélsőséges bemutatófilmje annak az elméletnek miszerint nem a külső, hanem a kisugárzás számít.
