Vasárnap este (nálunk hétfő hajnalban) lezajlott az idei Golden Globe díjátadó gála. Bár volt pár meglepetés, a legtöbb kategória győztesét már előre meg lehetett tippelni. A gála a szokásos recept szerint működött: gyönyörű ruhák, megható beszédek és rengeteg humor.
A házigazdák
Sajnos véget ért a Tina Fey-Amy Poehler korszak a Golden Globe történetében. A két komikus színésznő idén harmadik alkalommal, egyben utoljára vezette le a gálát. Kettejük nyers és intelligens humora egyértelmű fénypontja volt az idei átadónak is. Nem kímélték sem Hollywoodot, sem a jelölteket, sem pedig saját magukat. Kiválogattam párat a nyitóbeszédük legjobb mondataiból:
1. „A Sráckor bebizonyította, hogy még mindig vannak jó szerepek a 40 év feletti nők számára. Amennyiben 40 éves korod előtt szerződtetnek.” (Utalás arra, hogy a Sráckort 12 éven keresztül forgatták, tehát a 46 éves női főszereplő, Patricia Arquette a harmincas éveiben kezdett forgatni).
2. „A Vadregényben Meryl Streep egy boszorkányt alakít, aki elküldi a város lakóit, hogy összegyűjtsék neki azokat a tárgyakat, amelyekre szüksége van ahhoz, hogy egy újabb Golden Globe-ot nyerjen.” (A Vadregényben a szereplők egy átok megtöréséhez szükséges tárgyakat keresnek.)
3. „Joaquin Phoenixt jelölték a Beépített hibában nyújtott alakításáért. Természetesen most nincs itt, hiszen azt nyilatkozta, hogy a díjátadók teljes baromságok. Oh, szia Joaquin, hát mégis itt vagy!”
4. „Steve Carrelnek a szerepéhez szükséges átalakulás két órába telt, beleértve a frizura és a smink elkészítését. Csak az összehasonlítás végett, nekem három órába telt a szerepemhez való átalakulás, mint Emberi Nő.”
5. „Idén ünnepeljük a nagyszerű sorozatokat és azokat a filmeket, amelyekkel Észak-Koreának nem volt problémája.” (Utalva a Kim Jong-un meggyilkolásáról szóló amerikai vígjáték körüli betiltási botrányra).
Természetesen az odaszólogatások nem vezettek sértődésekhez, az „áldozatok” általában készségesen részt vettek a viccekben. A Fey-Poehler páros magasra tették a lécet az elmúlt három évben, kíváncsi vagyok, jövőre ki mer a nyomukba lépni.
Szólásszabadság és esélyegyenlőség
Az idei Golden Globe legalább annyira szólt az aktuális társadalmi problémákról, mint a nyertesekről. Ami egyébként remek, hiszen egy hatalmas showműsor a legnagyobb sztárokkal ideális lehetőség fontos üzenetek közvetítéséhez. Többek között Jared Leto és George Clooney is említette a napokban történt terrortámadást (iszlamista terroristák megöltek 12 embert egy francia szatirikus lap, a Charile Hebdo szerkesztőségében), és mindketten a „Je suis Charlie” mondattal zárták a beszédüket. A szólásszabadságra érzékeny sztárok Észak-Koreának is többször odaszóltak az este folyamán.
Az jelöltek listájával kapcsolatban többen felhívták a figyelmet arra, hogy egyre erősebb és hitelesebb női karaktereket láthatunk a filmekben, illetve egyre több női alkotó munkája kerül jelölésre évente. Amy Adams köszönőbeszédében kifejtette, milyen csodálatos, hogy a mai nőknek egyre erősebb a hangja, és a négy éves lánya ezeket az erős nőket hallhatja, ahogy felnő. Maggie Gyllenhaal újszerűen fogalmazta meg a változatos női szerepek fontosságát: „Olyan nőket látok, akik néha erősek, néha nem, néha szexik, néha nem, néha tiszteletreméltók, néha nem. Azt hiszem ez jelenti az igazi gazdagságát a női szerepeknek.” Az esélyegyenlőségért vívott harc nem csak a nőknél ért véget, a szintén díjnyertes Gina Rodriguez (Jane The Virgin) a latino kultúra hiteles reprezentálására hívta fel a figyelmet, a Transparent készítője Jill Soloway pedig beszédében a túl fiatalon elhalálozott transzexuálisuknak ajánlotta a díjat. Matt Bomer (Igaz szívvel) az AIDS áldozataira emlékezett, miután átvette a díja
George Clooney életműdíja
A Hollywoodi Újságírók Egyesülete (HFPA) minden évben kiosztja a Cecil B. DeMille-életműdíjat. Idén a mindenki által ismert színész, George Clooney érdemelte ki. Az 53 éves George Clooney egyszerre rendező, forgatókönyvíró, producer, színész, ráadásul az ENSZ békenagykövete. Kétszeres Oscar- és háromszoros Golden Globe-díjas.
Az egyik legsármosabb színész Hollywoodban, és nem is olyan rég még az örök agglegények példaképének számított. Senki nem hitte, hogy eljön az idő, amikor nem a fiatal modelleket fogja cserélgetni, hanem a felesége oldalán érkezik a díjátadókra. Tavaly a házigazda Fey-Poehler páros be is szóltak George Clooneynak a Gravitációban játszott szerepe kapcsán („Inkább ellebeg az űrben és meghal, minthogy még egy percet töltsön egy vele egyidős nővel.”). Idén a Hollywood elsőszámú agglegényéből férjjé avanzsáló színész ismét megkapta a magáét. Clooney felesége, Amal Alamuddin tiszteletreméltó ügyvédi karriert mondhat magáénak, ez szolgálta a házigazdák poénjának forrását: „Amal emberjogi ügyvéd, dolgozott az Enron-ügyön, Kofi Annan tanácsadója volt Szíria ügyében, ráadásul beválasztották egy háromtagú ENSZ-bizottságba, amely háborús visszaéléseket vizsgált a Gáza-övezetben. Ma este a férje életműdíjat kap.”
Természetesen Clooney ismét sikerrel hatotta meg a női szíveket köszönőbeszédében: „Csodálatos dolog, amikor megtalálod a szerelmed, főleg ha egész életedben vártál rá. Amal, akármilyen alkímia hozott minket össze, nem lehetnék büszkébb, hogy a férjed lehetek.”
Íme az est nyerteseinek listája:
Legjobb film (dráma): Sráckor
Legjobb film (vígjáték/musical): A Grand Budapest Hotel
Legjobb rendező: Richard Linklater (Sráckor)
Legjobb férfi alakítás (dráma): Eddie Redmayne (A mindenség elmélete)
Legjobb férfi alakítás (vígjáték/musical): Michael Keaton (Birdman)
Legjobb női alakítás (dráma): Julianne Moore (Still Alice)
Legjobb női alakítás (vígjáték/musical): Amy Adams (Nagy szemek)
Legjobb férfi mellékszereplő: J.K. Simmons (Whiplash)
Legjobb női mellékszereplő: Patricia Arquette (Sráckor)
Legjobb forgatókönyv: Birdman
Legjobb idegen nyelvű film: Leviatán (Oroszország)
Legjobb animációs film: Így neveld a sárkányodat 2
Legjobb filmzene: Jóhann Jóhannsson (A mindenség elmélete)
Legjobb betétdal: John Legend & Common: Glory (Selma)
