Mindig meglepődök, hogy a múlt és a jelen, avagy a jövő mennyire szürreálisan sok, apró és vékony szállal van összefonódva egymással. Hogy egy-egy dolog, ami a múltunkban történt, hogyan szövődik a jövőnkbe. Ez a könyv is egy ilyen példa.
Az Anna és francia csók című könyvben olvastam először Banana Yoshimoto nevét. Nem gondoltam volna, hogy pár hónappal ezután egy kedves barátnőm csak úgy fogja magát és megajándékoz egy könyvével. Igazán meglepődtem, és amikor elolvastam az írónő nevét és a címet, én is szinte egy csipkerózsika álomban találtam magam. Hogy lehet, hogy a múltunk egy darabja szembe jön velünk a jövőnkben átváltozva a jelenünkké?
Ilyen összefüggésekre figyeltem fel azután is, hogy elolvastam a könyvet. A Csipkerózsika álom nem egy könnyű lányregény. Tartalmas és nehéz gondolatok kavarognak benne, az életről és a mai társadalom súlyos gondjairól. Az elidegenedő, rohanó világról, melyben az azonnali örömöknek élünk, észre sem véve, hogy mellettünk ki milyen gonddal küzd, ami talán még ránk is vár életünk folyamán.
Nagyon nehéz volt éppen karácsony után - ami általánosságban véve boldog és békés ünnep- belekezdeni ebbe a könyvbe. A három novella elkapja az élet három olyan oldalát, ami nagyon sokakat érint. Olyan emberekről szól, akik megragadtak az életükben, holtpontra jutottak. Se előre, se hátra. Én is valahogy így voltam ezzel a könyvvel. Elkezdtem, de nem ment. Majd megint elkezdtem, de nem jutottam túl az első egy-két oldalon. Aztán letettem és kb. egy hét múlva újra próbálkoztam. Harmadjára sikerült felvennem a könyv ritmusát, a történetek szereplőinek belső vívódását olvasva. Lenyűgözően érdekes, és tanulságos olvasmány. Nem volt könnyű, de megérte.
A könyv három novellán keresztül mutatja be a kitartott, az alkoholista, és egy szerelmi háromszög egyik tagjának életét. Olyan sorsok ezek, amelyekbe bárki belecsúszhat, ha elveszíti az irányítást az élete felett. Mindhárman a válaszokat és a kiutat keresik. És, hogy megtalálják-e? Nos, ha elolvasod, rájössz, hogy nem ez a legfontosabb kérdés. Mert egy a lényeg. Hogyha megpróbálod, akkor sikerülhet kimászni a legmélyebbnek tűnő gödörből, és ráléphetsz az útra, ami a Happy Endhez vezet.
Fülszöveg:
Három történet az „éjszakáról” szól, olyan emberek éjszakájáról, akik éppen életük válságos, cselekvésre képtelen szakaszának foglyaiként egy helyen, lelkileg sérültként vergődnek, mert megáll számukra az idő.
A kitartott, akinek egyetlen szenvedélye az alvás, az alkoholista középiskolás, aki bátyja amerikai kapcsolatát nem tudja feldolgozni, és a szerelmi háromszög egyik tagja, aki okkult segítséget is igénybe vesz, hogy halott vetélytársával kapcsolatba kerüljön. Az írónő szerint ők hárman testvérek - bizonyos értelemben hármójuk históriáját akár egyetlen nagy történetként, az elidegenedés különböző szakaszaiként is felfoghatjuk.
A könyvnek gyönyörű nyelvezete van, egyedi lírikus és ironikus hangvétellel, ami passzol a szereplők sorsához és kellőképpen aláfesti az érzelmeik valódiságát és nehézségeit. Mégis a legszebb gondolat, ami egy író fejében megszülethet, a könyv legvégén olvasható.
„Már annak is örülnék, ha egy kicsit szórakoztatónak tartották volna az írásaim elolvasását. Ha akadnának Önök között olyanok, akik hasonló hangulatban vannak, mint könyvem főszereplői, és esetleg éppen a történetek segítségével nyerik vissza bizakodásukat - akkor ez jelentené számomra a legnagyobb, az igazi boldogságot.” - Banana Yoshimoto
Mert ez egy író dolga, nem? Megírni a reményt, ami egy ember segítsége lehet az olvasás folyamán. Én pedig biztos vagyok abban, hogy ez a könyv emberek százainak segít megtalálni azt a bizonyos utolsó szalmaszálat.
Tina
