Az év filmes eseménye idén sem maradt emlékezetes pillanatok nélkül. Sok meglepetés nem volt a nyertesek listáján, többnyire papírforma szerint osztották a díjakat. Az est legnagyobb nyertese egyértelműen a Birdman lett, a Sráckor kárára. A köszönőbeszédekben a szokásos körök mellett többen fontos társadalmi problémákra hívták fel a figyelmet, és kihasználták a lehetőséget, hogy határozott nyilatkozatokat tegyenek.

Az est házigazdájának szerepét Neil Patrick Harris töltötte be. Idő kérdése volt, hogy felkérjék erre a feladatra, hiszen többször vezette a Tony és az Emmy gálát is elsöprő sikerrel. Népszerűségének oka, hogy nemcsak a humora jó, de remekül énekel és táncol is. Utóbbit rögtön a legelején megmutatta, egy humoros dallal nyitott, amelyben kifejezte szerelmét a filmek iránt. Az egész nyitódal olyan profi és látványos, hogy érdemes megnézni, nem hiszem, hogy látunk még ilyet egyhamar.

A nyitódal és monológ után megkezdődött a díjak kiosztása. Elsőként a férfi mellékszereplő díját adták át, J. K. Simmons győzelme senkit sem lepett meg. A kritikusokat és nézőket egyaránt lenyűgőző Whiplash című film szadista zenetanárát alakította hidegrázó hitelességgel, abszolút kijárt neki a díj. Simmons beszédében arra szólította fel a gyerekeket, hogy hívják fel a szüleiket (ne sms-ezzenek, vagy e-mailezzenek), és mondják meg nekik, hogy szeretik őket, ameddig még lehetőségük van rá.

A legjobb női mellékszereplő kategória szintén biztosra vehető nyertese Patricia Arquette, a Sráckor anyukája lett. A színésznő nem vesztegette el a lehetőséget, hogy egy fontos és népszerű nyilatkozatot tegyen: „Itt az idő, hogy végre egyenlő legyen a férfiak és a nők fizetése, és megszülessen a nők esélyegyenlősége az Amerikai Egyesült Államokban.” Beszédét hatalmas taps fogadta, nem titok, hogy még Hollywood legnagyobb színésznői is jócskán alul vannak fizetve férfitársaikhoz képest. Nem véletlen, hogy Meryl Streep – a világ egyik legnagyobb színésze – ujjongva tapsolt Arquette-nek.

Ami a technikai díjakat illeti: A Grand Budapest Hotel három díjat vitt el (legjobb smink, legjobb jelmez, legjobb látványterv), a Whiplash kettőt (legjobb hangkeverés, legjobb vágás), egyet-egyet pedig a Birdman (legjobb operatőr lett Emmanuel Lubecki, aki tavaly a Gravitációval is nyert), az Amerikai mesterlövész(legjobb hangvágás), és a Csillagok között (legjobb vizuális effektek). A legjobb idegen nyelvű film az Ida lett (Lengyelország). A rendező, Pawel Pawlikowski rendkívül meglepőnek találta, hogy fekete-fehér filmjével ott állhat az Oscar gála színpadán (ezzel burkoltan beszólva a puccparádénak). Pawlikowski nem hagyta magát a szokásos lekeverőzenével eltántorítani, végigmondta a beszédét úgy, hogy kétszer is rákapcsolták azt a zenét, ami a beszéd lezárását sürgeti.

A házigazda Neil Patrick Harris legszórakoztatóbb és egyben legmerészebb vicce az volt, amikor újrajátszotta Michael Keaton híres jelenetét a Birdmanből (a férfinak beragad a köpenye az ajtóba, ezért kénytelen egy szál alsógatyában színpadra lépni), és miközben alsónadrágban vonult a színpadra, a háttérben Miles Teller, a Whiplash főszereplője dobolt. (Ez összeköti a két filmet, ugyanis a Birdmanben végig aláfestő dobszólót hallunk, Teller pedig fiatal dobost játszik a Whiplashben). Miután félmeztelenül kiállt a színpadra, ezzel a mondattal kezdte: „A színészet nemes hivatás.”

A legjobb animációs film a Hős6os lett, persze hozzá kell tenni, hogy idén az egyik legnagyobb mellőzött A Lego kaland című animációs film, amelyet még csak nem is jelöltek. A házigazda Harris humorizált is ezzel a mellőzéssel, mielőtt átadták a legjobb animációs filmnek járó díjat: “Ha most épp egy Oscar partin vagy azokkal a srácokkal, akik a Lego kalandot készítették, itt az idő, hogy eltereld a figyelmüket.”

A legjobb filmzene díját Alexandre Desplat nyerte A Grand Budapest Hotelért, a férfi egyébként duplán volt jelölve ebben a kategóriában, hiszen a Kódjátszma zenéjét is ő szerezte. Az este folyamán a legjobb betétdal kategória összes jelöltje fellépett a színpadon. Mikor John Legend és Common előadták Glory című dalukat – amely a Martin Luther King egyenlő jogokért küzdő menetelését bemutató Selma című film betétdala – sikerült megríkatniuk a fél nézőközönséget, és mindenki állva tapsolt nekik. A dalnak nagyon erős és aktuális üzenete van, nem csoda, hogy megnyerte a legjobb betétdal díját. John Legend és Common beszédükben arra hívták fel a figyelmet, hogy közel sincs esélyegyenlőség, és a rasszizmus problémája napjainkban is ugyanolyan jelentős. “Több fekete ember van ma börtönben, mint ahány rabszolga volt 1850-ben.” – hívta fel a figyelmet John Legend.

Hasonlóképp megható beszédet mondott a legjobb adaptált forgatókönyv díjának nyertese, Graham Moore. A Kódjátszmáért kapta meg a díjat, és a szobor átvételekor elmondta, hogy 16 évesen öngyilkos akart lenni, mert különbözött a többiektől, és furcsának érezte magát. „Szeretnék üzenni annak a gyereknek, aki úgy érzi, más mint a többiek, furcsa és nem tartozik sehova. Igenis ide tartozol, erről biztosítalak. Maradj fura, maradj más, mint a többiek. Majd mikor eljön a te időd, és itt fogsz állni a színpadon, kérlek, továbbítsd te is ezt az üzenetet.” Nem véletlen, hogy Moore ilyen megragadóan dolgozta fel Alan Turing matematikus életét a forgatókönyvében, hiszen maga Turing is különc figura volt, aki kívülállóságának köszönhetően vált hőssé.

A legjobb eredeti forgatókönyv díját a Birdman írógárdájakapta: Alejandro G. Inárritu, Nicolás Giacobone, Alexander Dinelaris, Armando Bo. A film rendezője, Alejandro G. Inárritu arról beszélt, hogy a Birdman őrült ötletéből csak ilyen őrült emberek közreműködésével születhetett meg a forgatókönyv. Az este egyik fordulata a legjobb rendezőnek járó díj volt, ugyanis mindenki azt várta, hogy a 12 éven át forgatott Sráckor rendezője, Richard Linklater viszi haza a szobrot. A nyertes viszont Alejandro G. Inárritu lett, ami azt jelenti, hogy egymás után két évben is mexikói származású férfi nyert ebben a kategóriában (tavaly Alfonso Cuarón a Gravitációért). Inárritu azzal viccelődött, hogy Michael Keaton alsónadrágját vette fel kabalaként, és bejött.

A második fordulat Eddie Redmayne győzelme lett a legjobb színész kategóriában. A férfi Stephen Hawkingot alakította megdöbbentő hitelességgel A mindenség elméletében. Bár kétségkívül megérdemli az elismerést, a többség Michael Keatont tekintette biztos befutónak, hiszen számára ez az Oscar egyfajta életműdíj lett volna. Redmayne teljesen magán kívül volt a boldogságtól, és elmondta, tisztában van azzal, hogy milyen szerencsés ember. A szobrot az ALS betegségben szenvedőknek ajánlotta fel, illetve a Hawking családnak.

A legjobb színésznő díját a csodálatos Julianne Moore kapta, aki a Still Alice-ben alakított egy Alzheimer-kórban szenvedő nőt. Már évek óta ért számára az elismerés, nem csoda, hogy állva tapsolt neki a közönség. A színésznő humorral indította a beszédét: “Azt olvastam egy cikkben, hogy az Oscar-díj megnyerése öt évvel hosszabbítja meg az életet. Ha ez igaz, akkor nagyon köszönöm az Akadémiának, mert a férjem fiatalabb nálam.” Ahogy Redmayne, ő is felhívta a figyelmet az általa alakított betegségre. “Az Alzheimer-kórban szenvedők megérdemlik, hogy láttassák magukat, csak így találhatunk gyógymódot.”

Az év filmje a Birdman lett, Sean Penn adta át a díjat egy sokakat megbotránkoztató, humorosnak szánt mondattal: „Ki adott ennek a senkiházinak zöldkártyát?” (Utalva a Birdman mexikói rendezőjére, akivel egyébként nagy barátok). A Birdman egy öregedő színész egzisztencialista válságát mutatja be, ahogy próbál kitörni régi nagy akcióhős szerepéből, miközben folyamatosan szembesül az előítéletekkel és a széteső magánéletével. Habár a történet leírása elég lehangoló, a Birdman egy iszonyú vicces vígjáték, tele zseniális színészi alakításokkal, és lenyűgöző kameramozgással (olyan, mintha egy vágás se lenne az egész filmben). Az este abszolút nyertese ez az innovatív, humoros és katartikus film lett, 4 fontos díjat zsebelt be.