Manapság a romantikus komédia, vagy röviden “romkom” kifejezést hallván mindenki tudja, mit várjon attól a filmtől, amit ez a jelző illet. Sokan menekülnek ettől a műfajtól, mások pedig csak ilyen típusú filmeket hajlandóak nézni, és vannak, akik a valósággal keverik össze rózsaszín világukat. Utóbbitól eltekintve elég ártalmatlanok ezek a filmek, remek kikapcsolódás, ha pár órára el akarunk menekülni a kevésbé varázslatos hétköznapok elől.
Az utóbbi évek romantikus filmjeit leginkább az a kritika érte, hogy olyanok, mintha egy közhelygyűjtemény alapján készültek volna. Teljesen jogosak ezek a támadások, én magam se sűrűn szánom rá magam a kétszázhuszadik „barátság extrákkal”, „fogadásként indult de beléd szerettem”, „újra megtanítottál szeretni”, „két törött szív tesz ki egy egészet” típusú sablonfilmekre, és ha mégis rájuk fanyalodom, általában megbánom a döntésemet.
De ahhoz, hogy egy tipikus felállást ezerszer meg lehessen filmesíteni, mindig kell lennie egy alapműnek, ahol bevált ez a formula. Nem a Harry és Sally találta fel az ellenségekből barátok, barátokból szerelmespár koncepciót, de kétségtelenül olyan sikeresen alkalmazta, hogy a mai napig fontos előképe a romantikus komédiáknak.
Harry és Sally egy közös utazáson találkoznak először: Sally elviszi a fősiskolai baránője pasiját, Harryt New Yorkba, mivel ő is oda tart. Útközben nem igazán jönnek ki egymással, Harry igazi pesszimista, folyton a halálon gondolkozik, és nem érti, más miért nem olvassa el egy könyv végét előre arra az esetre, ha esetleg meghalna mire végigolvasná; Sally optimista újságírópalánta, igazi idealista, aki hisz abban, hogy még sokra viszi. Mivel mindketten elég erőteljes személyiségek, minden apróságon képesek hosszasan vitatkozni (pl. hogy Ingrid Bergman a Casablanca végén jól tette-e, hogy nem maradt Bogarddal), és az utazás végén egyáltalán nem bánják, hogy valószínűleg soha többé nem fognak találkozni.
Természetesen mi tudjuk, hogy újra látni fogják egymást. Legközelebb 5 év múlva találkoznak, Sally épp nagyon szerelmes a párjába, Joe-ba, Harry pedig épp házasodni készül. Ismét eltelik 5 év, Sally szakított Joe-val, Harryt elhagyta a felesége. Ebben az összetört szívű állapotukban barátkoznak végül össze, támogatva egymást a felépülésben.
Egyre szorosabbá válik a barátságuk és közben ott lebeg a levegőben Harry 10 évvel ezelőtti megállapítása, miszerint: férfi és nő között nem létezik barátság, mert az egyik fél mindig többet akar....
Harryt Billy Crystal alakítja, a híres komikus, aki sikeresen szállítja a humoros részeket, partnernője Meg Ryan, a romkomkirálynő (A szerelem hálójában, A szerelem hullámhosszán, Kate és Leopold, Angyalok városa stb.). Ketten felejthetetlen párost alkotnak, tökéletes köztük a kémia, és mindketten nagyon szórakoztatóak.
A film több, ma már kultikussá vált mondatot tartalmaz, a forgatókönyvíró Nora Eprhon Oscar jelölést is kapott érte. A leghíresebb, máig rendszeresen emlegetett jelenet, amikor Sally az étteremben orgazmust színlel, hogy bebizonyítsa Harrynek, mennyire egyszerű ezzel átverni a férfiakat. Az "előadás" után a pincér megkérdezi a főszereplő páros közelében ülő középkorú hölgyet, hogy mit kér. A válasz: „I'll have what she's having.” (Az kérem, amit ő kapott.)
Ha úgy érzed, a lelkednek szüksége van egy kis romantikára, ajánlom ezt a klasszikust. Hiszen nem kell lejjebb adni a színvonalat, csak mert sokan már viccet csináltak filmjeikkel a romkom műfajából.
