Az égiek küldték George R.R. Martin könyvét a hosszú meleg nyári napokra, amikor semmi máshoz nincs kedved csak feküdni és elfeledkezni a hőségről.
Számomra nincs jobb recept a nyári kánikula átvészeléséhez, mint egy jó fantasy regény. Eddig minden nyáron hagyományos módon újraolvastam a Harry Potter könyveket, de idén nem a Roxfortba, hanem Westerosba látogattam el, és nagyon tetszett az utazás.

Az amerikai író 1996-ban írta meg A Tűz és Jég dala sorozat első kötetét: a Trónok harcát. A regény a kezdetektől fogva sikeres volt, és ’96 óta még négy kötet született (Királyok csatája, Kardok vihara, Varjak lakomája és Sárkányok tánca). A hatodik rész pedig most készül, és szerencsére az író ezzel a résszel sem tervezi befejezni a sorozatot. A történet második virágkorát 2011-ben kezdte el élni, hiszen az HBO sorozatot adaptált a történetből, Game of Thrones címen, és már a 3. évadnál (azaz a harmadik regénynél) járnak. Azért emeltem ki a televíziós szálakat, mert szégyen-nem szégyen, én ennek köszönhetően ismertem meg Martin munkásságát.

Olyan olvasóként, aki előbb látta a sorozatot, minthogy olvasta volna a könyvet, azt kell mondanom így is bőven megéri. Hiába ismertem a történet lényegét, hihetetlen sok új dolgot tudott adni a mű. Kezdjük ott, hogy a majdnem 900 oldalas könyv jóval részletesebben szemlélteti Westeros világát és a nagy dinasztiák tagjait és történetét. Hiába a sok név, család, helyszín és konfliktus, egyszerűen olyan szépen van megírva, hogy könnyedén lehet követni a cselekményt. Ha pedig elvesztetted a fonalat, a könyv végén megtalálod Westeros térképét, és a Függeléket tele a dinasztiák részletezésével.

A Tűz és Jég dala sorozat, mint már említettem egy fikciós világban játszódik, ahol több nagy múltú család áhítozik a trónra. A jelenlegi uralkodó, Robert Baratheon az „Őrült királytól”, Aerys Targaryantől vette át a hatalmat. Aerys leszármazottai Viserys és Daenerys menekülésre kényszerültek, de a fiútestvér Viserys úgy érzi, joga van a trónra és ideje visszaszerezni az uralmat. Sereget kell szereznie, ehhez pedig Daeneryst akarja felhasználni. Hozzáadja a fiatal lányt egy lovas törzs vezetőjéhez, de erről természetesen nem kéri ki Daenerys véleményét. Eközben a király felkéri legbizalmasabb barátját, Ned Starkot, hogy legyen a Segítője, ugyanis az előző Segítő váratlanul meghalt. A Segítő a király után a legfontosabb ember a Birodalomban.

Nednek el kell hagynia a családját, és az északi Deresből a déli Királyvárba költözik. A kemény és becsületes férfi belecsöppen a királyság alattomos, intrikákkal teli világába, ahol makacs és őszinte emberként komoly veszélybe sodorja magát. Királyvár tele van besúgókkal, talpnyalókkal, hataloméhes emberekkel, ráadásul a királyné (Cersei Lannister) nagyon nem örül Stark jelenlétének az udvarban. Ned felesége (Catelyn Stark) levelet kap a húgától (a volt Segítő feleségétől), aki óvatosságra inti, mert arra gyanakszik, hogy férjét a Lannisterek gyilkolták meg. Persze ez csak a történet egyik főbb szála, a könyv tele van izgalmasabbnál izgalmasabb szereplőkkel, ráadásul minden fejezet egy másik ember szemszögéből íródott.

A fontosabb szereplők:

Ned Stark (Deres ura és a király Segítője)
Robert Baratheon (a király)
Cersei Lannister (a királyné)
Jaime Lannister (a „Királyölő”, Aerys gyilkosa és Cersei testvére)
Tyrion Lannister (törpe, Jaime és Cersei testvére, a leghumorosabb és az egyik legokosabb karakter)
Catelyn Stark (Ned felesége)
Robb, Bran, Rickon, Sansa és Arya (Ned és Catelyn gyermekei)
Jon Snow (Ned Stark fattya)
Daenerys és Viserys (őseik sárkányokkal szerezték meg a trónt, mára azonban már kihaltak (?))
Lord Baelish és Varys (a legravaszabb emberek a királyi tanácsban)
Joffrey Baratheon (a király örököse)
És még sokan mások…

A regény egyik vitatott tulajdonsága, hogy az írónak nem okoz problémát egyik pillanatról a másikra meggyilkolni egy szeretett főszereplőt, ami a rajongók körében sokszor felháborodást vált ki. Részemről persze fájdalmas egy „kedvenc” elvesztése, de így legalább izgalmas a történet, és tényleg retteghetsz az aktuális karakter életéért. Emellett hitelességet is ad a cselekménynek, nem egy tündérmese, hanem egy igazi kegyetlen és hihetetlenül lebilincselő történet. A szereplők személyisége nem fekete vagy fehér, lehet őket imádni vagy gyűlölni, esetleg imádva gyűlölni, de mindannyiuk motivációját meg lehet érteni. Én, aki a Harry Potteren nőttem fel, megtaláltam a felnőtt fantasymat hála George R.R. Martinnak. Mindenkinek ajánlani tudom, aki szereti a fantasyt, a középkor világát, a krimit, a háborús történeteket és a varázslatokat. Végezetül a cikkemet Cersei Lannister, Ned Starkhoz szóló mondatával zárom le, amely a könyv jelmondata is lehetne: „Ha a hatalmasok játszmáját játszod, győzöl vagy meghalsz.”