Egy sokkoló tény: egy éven belül már a második magyar filmet nézem a moziban, ráadásul mindkettőt imádtam. Egy még sokkolóbb: nemcsak ahhoz képest jók, hogy magyar filmek, hanem önmagukban nézve is igazi értékek. 
Az első ilyen katartikus moziélményem a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan volt, amely a magyar valóságot és azon belül a posztadolens pályakezdő értelmiségiek szerencsétlenkedését mutatta be. A Liza, a rókatündér varázsa abban rejlik, hogy egy cuki, abszurd és rendkívül egyedi világot tár elénk, amelyet bármelyik ország lakója értelmezni tud. A történet és a látvány zseniális, ráadásul végre profi színészek bizonyítják, hogy nonszensz baromság az egyre jobban terjedő elmélet, miszerint csak az amatőrök tudnak hitelesen játszani. Bárki, aki valaha ezt merte állítani, nézze meg Balsai Mónit ebben a filmben, és vonuljon el szégyenkezni egy sarokba.
A Liza, a rókatündér története a címszereplő (Balsai Móni) harmincadik születésnapján kezdődik. A rég elhunyt japán nagykövet özvegyét (Molnár Piroska) ápoló Liza rettentő magányos. Egyedüli barátja a néhai japán popénekes Tomy Tani (David Sakurai) szelleme, és úgy érzi, igazán ráférne már egy mindent elsöprő szerelem. Liza kimenőt kap, de amint elkezd a férfiakkal ismerkedni, hamar jönnek a bajok. Azok a szerencsétlen férfiak, akiknek megtetszik Liza, egymás után haláloznak el abszurd és rejtélyes módon. A furcsa halálesetek a rendőrségnek is szemet szúrnak, és kézenfekvő módon Lizát gyanúsítják. Zoltán zászlós (Bede Fazekas Szabolcs) beköltözik az időközben szintén elhunyt japán özvegy helyére Liza lakásába, és egyre nehezebben tudja gyanúsítani a szerény, visszafogott, ártatlanságot sugárzó lányt. Miközben a férfiak folyton hullnak Liza mellől, a lány megismer egy ősi japán legendát az elátkozott női démonokról, akiket rókatündéreknek hívnak…
A cselekményről többet nem érdemes mondani, az előre kiszámítható szálak mellett bőségesen sok csavarra is számíthatnak a nézők. A Liza, a rókatündért szinte mindenki Wes Anderson filmjeihez, illetve az Amélie csoálatos élete c. francia filmhez hasonlítja, és ez nem véletlen. Egyrészt örökölte Wes Anderson varázslatos és furcsa, néhol karikatúraszerű világát, másrészt Liza tisztaszívűsége, „UFO-sága” is ismerős Amélie karaktere után. Azért azt hozzá kell tenni, hogy ez a film minden, csak nem koppintás, megvan a teljesen eredeti hangja, története, karakterei, látványvilága. A hetvenes évek alternatív Budapestjén játszódik, a szocializmus nélküli Csudapesten, ahol Liza a két forintos Mekk Burgere felett várja az igazit minden nap, és a Cosmopolitanből vesz divattippeket.
A Liza, a rókatündér mindent megad nekünk, amire büszkék lehetünk, és amiért érdemes megmutatnunk azt a szkeptikus magyar és külföldi ismerőseinknek. Művészi igényű közönségfilm, könnyed és abszurd humorú, mégis fontos mondanivalója van. Rengeteg a fantáziaelem benne, és szoktatlanul profi és hiteles technika van mögötte. A színészgárda előtt le a kalappal, Balsai Móni mellett ott sorakoznak az elképesztő vicces férfipartnerek, többek között David Sakurai, Bede Fazekas Szabolcs, Schmied Zoltán (Henrik), Cserna Antal (Károly), Reviczky Gábor (Ezredes) és Kovács Lehel (Ludvig). Méltatlanul utolsóként említem meg a film legfontosabb emberét: Ujj Mészáros Károlyt, a rendezőt. A Liza az első nagyjátékfilmje, melyet, remélem, rengeteg hasonló alkotás fog követni.
Mit mondjak még? Látni kell! Menjetek, nézzétek meg, legyetek újra büszkék a magyar mozira. Ki tudja, mikor érkezik még egy ilyen kincs.
